A nemzetközi gazdasági válság elmúlt évét, és a hazai válságkezelő intézkedéseket tekintette át ma a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Simor András kitért a világgazdasági krízis okaira, a magyar gazdaságot érő sokkokra, és a jövőbeli válságok elkerüléséhez szükséges lépésekre.

Az esemény díszvendége Lámfalussy Sándor, Európai Monetáris Intézet első elnöke, az euro atyja volt. A professzor beszédében kitért a világgazdasági válságból való kilábalás útjainak lehetséges problémáira, illetve beszélt arról, milyen eszközökkel lehet csökkenteni a hasonló helyzetek jövőbeli kialakulásának esélyeit.

Lámfalussy azt tanácsolta a jegybanki szakembereknek, hogy hozzák nyilvánosságra az exit stratégiák végrehajtásának kezdetét, illetve annak technikai részleteit, azonban óvott attól, hogy elkötelezzék magukat egy pontos időrend mellett.

Simor András kiemelte: „a jövőben csak olyan növekedési pálya tartható fenn Magyarország számára, ami a korábbiaknál jóval kisebb fizetési mérleg hiánnyal és jóval fegyelmezettebb gazdaságpolitikával társul. Így jórészt belföldön kell felhalmozódni azoknak a megtakarításoknak, amelyek a hazai vállalati beruházásokat finanszírozzák.”

A monetáris politika kihívásaival kapcsolatban a jegybankelnök fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a közeljövőben a kamatcsökkentések sebessége a kockázati étvágy várható alakulásától függ.

„A tőkeáramlások hektikus alakulásának lezárulta tán a jegybank fokozatosan visszatérhet majd az inflációs folyamatokra koncentráló monetáris politikához. Hiszen hosszabb távon csak az inflációs célokkal összhangban meghozott monetáris döntések garantálhatják, hogy a most elért historikusan alacsony árnövekedési ütem tartósan fennmaradhasson.”

Mindkét megszólaló egyetértett abban, hogy a mostani válságból való teljes kilábalásig még sok időnek kell eltelnie, a következő, hasonló mélységű krízis megakadályozására képes intézményrendszer alapjait pedig most, a kritikus elemzések időszakában kell lerakni.

Horgony: az árstabilitás, mint elsődleges cél eléréséhez és fenntartásához szükség van egy nominális horgony kijelölésére, mely orientálja a gazdasági szereplők nominális változókra vonatkozó várakozásait, valamint egy olyan intézményi keretre, amelyben a jegybank működteti a monetáris politikát: kijelöli az elsődleges cél eléréséhez alkalmazandó jegybanki eszközöket és a róluk való döntések menetét.