Kertész Imre a Frankfurti Könyvvásáron vette át a 2009-es Jean Améry-díjat, amellyel kimagasló esszéírói munkásságát ismerték el. Az Erste Bank a „Művészetért és civil társadalomért létrehozott kapcsolat” programja keretében támogatja a díjat, amelyet kétévente ítélnek oda, és amellyel 12 ezer euró jár. Az Erste Bank mellett a díj másik szponzora a stuttgarti Klett-Cotta Kiadó.

Kertész Imrét, a 2002-es év irodalmi Nobel-díjasát „Sorstalanság“ c. regényének (1975) kései sikere óta az európai irodalom nagyjai között tartják számon. Az író 1929-ben született Budapesten, 1944-ben Auschwitzba deportálták, s 1945-ben Buchenwaldban szabadult a holokauszt poklából. Kertész Imre az 1950-es években ismét Budapesten telepedett le, ahol azóta szabad íróként és fordítóként dolgozik.

Egyebek között Nietzsche, Hofmannsthal, Schnitzler, Freud, Roth, Wittgenstein és Canetti műveit fordította, s e szerzők valamennyien döntő hatással voltak saját munkásságára. Kertész 1988-ban megjelent regénye, „A kudarc“ a sorstalanság trilógiájának harmadik, egyben központi darabja a „Sorstalanság" és a „Kaddis a meg nem született gyermekért" mellett.

A díjat odaítélő zsűri indoklásában egyebek között úgy fogalmazott: „Kertész egész munkásságával, főleg azonban esszéivel igen közel áll Jean Améry szelleméhez. E lényegi közelséget „A holocaust mint kultúra” c. esszéjében konkrétan is megfogalmazta: ez az esszé határozott kritika mindenfajta totalitarizmussal szemben és szenvedélyes védőbeszéd az ember szabadsága mellett. Kertész esszéi a felvilágosodott gondolkodás mellett tesznek hitet, amely levonta a tanulságokat a fasizmus és kommunizmus barbárságából, egyúttal egy olyan Európa mellett, amely vagy felvilágosodott lesz és szabad, vagy egy napon megszűnik létezni."

A Jean Améry-díjjal a kritikus szellemű, felvilágosodott esszé műfajában nyújtott kiemelkedő teljesítményeket ismerik el. A díjat Maria Améry 1982-ben alapította a Klett-Cotta Kiadóval közösen, s 1991-ig négyszer ítélték oda. Kilenc évnyi szünet 2000-ben adták át ismét a díjat, amelyet azóta kétévente oszt ki az irodalomtudósokból és kritikusokból álló zsűri. Kertész Imre előtt Drago Jančar, Michael Jeismann, Doron Rabinovici és Franz Schuh kapta meg a díjat.

A Robert Menasse, a Klett-Cotta kiadó képviselője által irányított zsűri munkájában részt vett Wolfgang Büscher (újságíró és szerző, „Die Welt", Berlin), Heinz Ludwig Arnold (publicista, a „Text und Kritik", szerkesztője, KLG und Kindler, Göttingen), Karl-Markus Gauß (író és kritikus, Salzburg), Irene Heidelberger-Leonard (irodalomtudós, London), Joachim Kalka (kritikus és fordító, Stuttgart).

A rangos elismerést Jean Améryről, a múlt század kivételes íróegyéniségéről nevezték el. Améry 1912-ben, Hans Mayer néven született Bécsben, asszimilált zsidó családban nőtt fel, és népiskolai oktató volt, mígnem 1938-ban menekülnie kellett a nácik elől. 1943-ban Belgiumban a Gestapo mint ellenálló harcost elfogta és megkínozta, majd Lengyelországba deportálták, ahol az auschwitzi, buchenwaldi és Bergen-Belsen-i koncentrációs tábort egyaránt megjárta és túlélte.

Tapasztalatai visszavonhatatlanul megváltoztatták a fiatal entellektüelt: Hansból Jean lett, Mayerből Améry, s íróként éveken át a német nyelvet sem volt hajlandó használni a náci rezsim iránti megvetésből. Mikor mégis megszólalt, hatása rendkívüli volt. Műveivel, mint a „Bűnön és bűnhődésen túl” vagy az „Önkézzel" e megalkuvást nem ismerő humanista a 20. század második felének egyik legünnepeltebb szerzőjévé és esszéírójává vált. 1978-ban Salzburgban önkezével vetett véget életének.