A szegedi közösségi rádió, a Rádió MI egyik tavaszi gyűlésén vetődött fel az ötlet, hogy a Kapolcsi Művészetek Völgye valamelyik helyszínén idén össze kellene hozni egy „Völgyrádió”-t. Egy földi frekvencián szóló rádióműsort képzeltek az ott lévőkről az ott lévőknek, ami minden sátorhelyen, kocsmában szólna. Rádiósmikrofonnal szaladgáló szerkesztők kérdezgetik az utca emberét és a fellépőket, hogy hogy érzik magukat a fesztiválon. Olyan műsorokat terveztek, melyeket a rádiósok ott helyben készítenek. Ezzel indult el a lavina. Az ötletre vevők voltak más független, közösségi és kisközösségi rádiók is, és ettől kezdve menthetetlenné vált a helyzet.

A budapesti Tilos és Civil rádióknak Szőke András felkérésére már amúgy is helyük lett volna a Völgyben, végül a szintúgy budapesti Fúzió Rádióval, a pécsi Periszkóp Rádióval és a Rádió MI-vel összefogva végül összeállt a Közös Hullámhossz Rádió csapata. Csatlakozott hozzájuk a zámolyi Vértes Rádió, a kunszentmiklósi Puszta Rádió, a pécsi Remete Rádió és a budapesti, alakulóban lévő Muzsikus Rádió is. A Szabad Rádiók Magyarországi

Szervezetének összefogásával július 31-én aztán elérkezett a történelmi pillanat: a taliándörögdi Francia Udvarban megszólalt a műsorvezető, és több mint húsz szabadrádiós részvételével elindult a hazai közösségi rádiók eddigi legnagyobb közös vállalkozása. Az adást az internetes közvetítés mellett Taliándörögd 20-30 km-es vételkörzetében a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének jóvoltából az FM 96,5 MHz-en lehetett fogni, napi 24 órában, egészen augusztus 9-ig, a rendezvény befejezéséig.

A Tilos Rádió honlapján már az első nap szinte eufórikus hangulatú beszámolót lehetett olvasni Papótól (alias Csabai Gábor), a Tilos vezetőjétől: „A Közös Hullámhossz Rádió nagyon jól teljesít. Elképesztő vendégek és zenészek érkeznek óráról órára, miközben a közösségi rádiók olyan harmonikusan dolgoznak együtt, mintha csak ez lenne a mindennapi életünk. A környékbeli boltokban szinte mindenhol ez a rádió szól!”

A műsorokban megszólaltatták a helyi lakosokat, a vendégeket, a kitelepült árusokat és iparművészeket, a fesztivál szervezőit és résztvevőit egyaránt. A sokfelől jött rádiósok nem egységes műsorkészítői gyakorlatának megfelelően a rádió adását a műfaji sokszínűség határozta meg. A hagyományos interjúk mellett voltak stúdiókoncertek, élő koncertközvetítések, szöveges-zenés kísérleti adások, a rádiósok előadásában meseimprovizációk, gyerekrádió, és szokásához híven Szőke András osztályfőnöki órát is tartott. A zenei felhozatal is széleskörű volt: szólt gospel, japán népdal és ír kocsmazene, délutántól hajnalig pedig rádiós DJ-k játszottak.

Az összefogás, a tíznapos közös munka és az összetartó közösséggé kovácsoló együttlét remélhetően a rádió hallgatóinak is adott akkora élményt, mint az adások készítőinek. Ők ugyanis már most a folytatáson gondolkodnak, és ahogy Torma Béla szegedi közösségi rádiós írta rádióstársainak: „Le a kalappal, egy röpke álom látszik valóra válni. Workshop-szerűen kitelepülni, látható stúdiózást csinálni, s a népséget, a „civil” látogatókat és a falu lakóit is mikrofonvégre kapni… ez volt az eredeti terv!”