Közel 85 millió euró értékben cseréltek gazdát kelet-közép-európai kereskedelmi ingatlanok az előző hónapban két orosz befektetési ügyletnek köszönhetően – derül ki a CB Richard Ellis (CBRE) legfrissebb, kelet-közép-európai ingatlanbefektetési piacról szóló havi elemzéséből. A májusi forgalom megfelel a 2009-es év eddig regisztrált havi átlagának.

Az első negyedév számos, nemrég nyilvánosságra hozott ügyletével együtt 2009-ben május végéig összesen 419 millió euró értékű befektetési ügylet történt, amelyekből az orosz tranzakciók 40 százalékot képviselnek, szemben a 2008-as 34 százalékos részaránnyal.

Jos Tromp, a CBRE kelet-közép-európai kutatási vezetője a jelentést így kommentálta: „Az Oroszországban folytatódó befektetői aktivitás oka többek között a régióban egyedülálló erős árváltozás, a moszkvai iroda- és kiskereskedelmi piac mérete, az emelkedő alapanyagárak és az orosz befektetési piac erősen ’helyi’ jellege. A legtöbb intézményi befektető azonban - az eddigi alacsony forgalom ellenére - továbbra is érdeklődik Közép-Európa iránt.”

A régió befektetési piacának kilátásai a különböző szektorokban eltérőek: az iroda továbbra is a legnagyobb likviditással bíró ingatlantípus maradt a régióban.

Pavel Schanka, a CBRE kelet-közép-európai tőkepiaci szakértője szerint az intézményi befektetők az igazán első osztályú irodaházakra koncentrálnak Közép-Európa központi piacain, elsősorban Prágában és Varsóban. „Az érdeklődés ellenére a vevők nagyon óvatosan hoznak döntést, és a tranzakciók lezárása több időt igényel, mint azt a korábbi években megszokhattuk. A vevők és eladók árakkal kapcsolatos elvárásai közeledni látszanak, ami a nagyobb likviditás lehetőségét hordozza magában középtávon.”

Tim O’Sullivan, a CB Richard Ellis magyarországi ingatlanbefektetési vezetője mindezzel egyetértve hozzátette: “Budapesten jelenleg a biztos bevételt generáló irodák számítanak a leglikvidebb ingatlanszegmensnek; főleg a 25 millió euró érték alattiak népszerűek a befektetők körében.”

A kiskereskedelmi ingatlanok piaca csendes maradt májusban. Jos Tromp szerint az ún. „retail” piac három fő ok miatt nem mozdul: egyrészt a jelentős befektetők nem szívesen válnának meg első osztályú ingatlanjaiktól a jelen piaci környezetben; másrészt a kisebb jelentőségű vidéki bevásárlóközpontok iránti érdeklődés csekély, hiszen a belőlük származó jövőbeni cash-flow bizonytalan; harmadrészt számos kiskereskedelmi eszköz finanszírozása nehézzé vált relatíve nagy területméreteik miatt.

Az ipari ingatlanok piaca is kevésbé likviddé vált 2008 közepe óta, ahogy a befektetőket elriasztotta a szektorra jellemző, általában rövid bérleti időszak és a magas bérleti díj. Pavel Schanka szerint az ipari ingatlanok piacának alapjai megrendültek az elmúlt negyedévekben, mert a kihasználatlanság számos országban nőtt, és a nettó bérleti díjak is nyomás alá kerültek. Mindazonáltal néhány ipari és logisztikai ingatlan-tranzakcióról tárgyalások folynak a régióban, és ezek a közeljövőben lezárásra kerülhetnek. A hosszú távú, nagyjából tíz éves bérleti szerződések lehetnek a kulcs-üzletek szerte a régióban.

„A befektetési lehetőségek mérlegelésekor valamennyi szektorban a befektetők egyik elsődleges szempontja az ingatlan közép- ill. hosszú távú bevételi profilja.„ – hangsúlyozta Tim O’Sullivan.