A kutatás szerint ennek hátterében gyakran az ún. neuropátiás fádalom, azaz az idegi eredetű fájdalom állhat, amely nem jelzés értékű a szervezet működésének szempontjából, viszont tartós, értelmetlen szenvedést okoz a beteg számára.

Annak ellenére, hogy a tünetek rendkívül jellegzetesek, az esetek 58%-ában reumatikus fájdalom kerül diagnosztizálásra! Az idén tavasszal megalakult Neuropátiás Fájdalom Munkacsoport pontosan azoknak az érintetteknek kíván megoldást és tájékoztatást nyújtani, akik csillapíthatatlan fájdalomérzettel élik életüket. A szakmai társaság azt is elengedhetetlennek tartja, hogy az orvostársadalom számára is hatékony információkat nyújtson, hogy minél pontosabb diagnózis felállításával és a megfelelő kezelés kiválasztásával orvosolhassák ezeket a panaszokat.

A neuropátiás fájdalom az idegrendszer károsodása, vagy működészavara következtében jön létre, a fájdalom továbbításáért és érzékeléséért felelős struktúra elsődleges károsodása révén. Égő, fagyos, hasító, vagy áramütéshez hasonló érzésekkel jár, és gyakran szurkáló, bizsergő, vagy zsibbadó érzések is kísérik. Előfordul, hogy egy hideg vagy meleg tárgy, sőt, akár takaró vagy ruha érintése is fokozhatja a fájdalmat. Ezen túl, a fájdalmas terület vagy környéke az idegek károsodása miatt érintésre, hidegre vagy melegre, sőt, sérülésekre is érzéketlen lehet.
A neuropátiás fájdalom éjszaka még intenzívebben jelentkezik, ezért először alvászavart, majd szorongást, hosszútávon depressziót okoz. Az érintett gyakorlatilag képtelenné válhat mindennapi teendőinek elvégzésére. Amennyiben érdemben nem kezelik ezt a fájdalmat, hosszútávon életminőség-romlást, súlyos lelki és idegrendszeri károsodást okoz!

A Neuropátiás Fájdalom Munkacsoport tagjai: Prof. Dr. Bereczki Dániel, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Neurológiai Klinikájának igazgatója, Dr. Budai Erika, a Fővárosi Önkormányzat Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórházának főorvosa, Prof. Dr. Kempler Péter egyetemi tanár, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Neuropathia Laboratóriumának vezetője, Dr. Kiss Gábor, az Árpád Kórház Neurológia Osztályának főorvosa, Dr. Hittner György, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Központi Ambulancia vezető főorvosa , valamint Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke. Mindannyian elismert szakemberek, akik tisztában vannak azon veszélyekkel, melyeket a neuropátiás fájdalom nem megfelelő kezelése eredményezhet. Ezért tűzték ki célul az idegi eredetű fájdalom megismertetését a hazai érintettekkel.

A Szonda Ipsos a kutatás során reprezentatív mintán, valamint cukorbetegek körében is vizsgálta a neuropátiás fájdalomban való érintettséget. Az eredmények szerint a magyar lakosság 11%-a szenved ezen fájdalomtól, vagyis több mint 1.000.000 ember. A diabéteszes betegek körében az arány lényegesen nagyobb. A megkérdezett I-es típusú cukorbetegek között 34 %-os, a II-es típusú cukorbetegek körében pedig 25 %-os az érintettség. Ezen kívül 33% érintett a gerincsérültek, illetve a gerincműtöttek körében, és jelentős, 25%-os előfordulást tapasztaltak a besugárzással vagy kemoterápiával kezelt daganatos betegek esetében is. A vélhetően neuropátiás fájdalomban érintetteknek mindössze 19 %-a hallott már erről a fájdalomtípusról.

Az érintettek döntő többsége fordult már orvoshoz a rendszeresen érzett fájdalom miatt. A neuropátiás fájdalomban szenvedők körében az esetek 58%-ában jellemzően reumatikus fájdalmat diagnosztizáltak. A nem cukorbetegek körében a neuropátiás fájdalomban szenvedők 9%-nál állapítottak meg idegi eredetű fájdalmat, a cukorbetegek esetében pedig 21%-nál. Náluk a diagnózis felállítása lassabban történt meg. A nem cukorbeteg érintetteknél - akik jellemzően szakorvoshoz fordultak fájdalmukkal - nagyobb arányban fordulnak elő azok, akiknél már két héten belül kiderítették a fájdalom okát, amit jellemzően reumatikus vagy izomfájdalomként diagnosztizáltak. Cukorbetegek körében a megkérdezettek 34 %-nál több mint négy hét telt el, amíg kiderítették a fájdalom okát. Ez a szám a nem cukorbetegek körében 27 %.

A megkérdezettek 43%-a pedig több orvost is felkeresett, hogy a fájdalom okát diagnosztizálja. A diagnózist jellemzően reumatológus (26%), háziorvos (24%) , illetve neurológus (16%) állította fel. Az adatokból kitűnik, milyen sok a bizonytalanság és a téves diagnózis. Mindez azt eredményezi, hogy egyre több érintett kénytelen együtt élni a fájdalommal. Napról napra meg kell küzdeniük a fájdalomérzettel, valamint az ezzel járó pszichés megterheléssel. Pedig a neuropátiás fájdalmat a megfelelő kérdések és vizsgálatok segítségével viszonylag egyszerűen fel lehet ismerni. A tévedések valószínűleg arra vezethetőek vissza, hogy a kutatás szerint a vélhetően neuropátiás fájdalomban szenvedők közül a legtöbben arról számoltak be, hogy orvosuk nem kérdezett semmit, csak vizsgálatot végzett, vagy arra kérdezett rá, hol fáj, milyen jellegű és mikor kezdődött, mikor erősebb a fájdalom. Emellett mindössze egyharmadukat kérte meg arra orvosa, hogy fájdalmának erősségét pontrendszerrel fejezze ki. A vizsgálaton résztvettek döntő többségének (88%) orvosa írt fel gyógyszert. Leginkább jellemző, hogy nem szteroid fájdalomcsillapítót, izom-görcsoldót, csontritkulás elleni gyógyszert vagy vérnyomáscsökkentőt javasoltak a betegnek.

Dr. Budai Erika elmondta, a fájdalomcsillapítás jelentőségét hazánkban még mindig nem ismerték fel sem a kollégák, sem az egészségpolitika, sem a finanszírozás. A betegek többsége már csak akkor kerül a fájdalom ambulanciákra vagy a fájdalomcsillapítással foglalkozó egyéb szakrendelésekre, amikor már egy súlyos, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető krónikus fájdalom tünetegyüttes alakult ki. Ez a beteg életminőségének romlásán túl, felesleges terheket ró az egyébként is túlterhelt és alulfinanszírozott egészségügyi rendszerre. Időben felismert és helyesen kezelt fájdalom tünetek megszüntethetők vagy minimálisra csökkenthetők (pl. övsömör utáni idegfájdalom, sérülést követő idegkárosodás, stb.).

Kincses János bejelentette, hogy a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége tagszervezeteinek bevonásával és közreműködésével egy szűréssel egybekötött akció sorozattal kívánja ráirányítani a figyelmet a neuropátiás fájdalom témakörére, illetve a potenciálisan érintettek figyelmét felhívni az esetleges érintettségükre.

Az idegkárosodás felismerése cukorbetegeknél azonban nemcsak a speciális fájdalomcsillapítás miatt fontos, hanem bizonyos esetekben a láb érzéketlenné válhat, és az ennek következtében észrevétlenül maradó apró sérülések végül fertőzéshez, fekélyhez és súlyos esetben a láb amputációjához vezethetnek.

A szűrővizsgálatok során ezért a neuropátiás (idegbántalom) fájdalom témakörére épített lábvizsgálatra kerül sor. A szűréseket egészségügyi szakszemélyzet végzi, és az esetlegesen kiszűrt érintettek megfelelő ellátóhelyre irányításáról is gondoskodnak a szervezők.

A rendezvényre a tervek szerint egyelőre mintegy 30 tagszervezetnél kerül sor még a 2008. év május-június, illetve szeptember-októberi időszakaiban.