Az oktatásnak kulcsszerepe van abban, hogy a fiatalokat felkészítse a sokszínű Európa nyújtotta lehetőségekre és kihívásokra, a külföldi tanulmányok, szakmai gyakorlatok alatt végbemenő tanulási folyamat legfontosabb hozadékát pedig éppen az interkulturális készségek elsajátítása jelenti.

Az egyre inkább globalizálódó világban, ahol mindenki mindenkitől függ, a toleráns és egymást tiszteletben tartó párbeszéd a nemzetek, közösségek, egyének számára nélkülözhetetlen képesség. Európa gazdasági sikere nagymértékben attól függ, hogy a sokszínűségét ki tudjuk-e használni úgy, hogy az mindenki közös hasznára váljon. Erre eszköz a kultúrák közti párbeszéd, amelynek egyik lehetséges körülírása így hangzik: a kultúrák közti párbeszéd egy folyamat, aminek része a nyitott és a másikat tiszteletben tartó interakció különböző kulturális háttérrel vagy világszemlélettel rendelkező egyének, csoportok és szervezetek között.

Az év célja, hogy felhívja a figyelmet az interkulturális dialógusra, elősegítse egymás megértését, és az Európában élő népek sokféleségén keresztül hirdesse az európaiság eszméjét – elsősorban a fiatalok körében.

Az oktatásnak alapvető szerepe van a sokszínűség megértésében és tiszteletében.

Az utóbbi években az európai társadalmak óriási társadalmi és technológiai fejlődése miatt új feladat hárul az iskolákra: a nemzeti homogenitás fenntartása helyett egyre inkább az egyéni és kollektív sokszínűség előmozdítása, a fő cél az elméleti tudás közvetítése helyett pedig a kompetenciák közvetítése. Ennek következményeként az egyéniségnek is helye lesz az órákon: a diákok egyéni képességeinek és erősségeinek kölcsönös elismerése által megszűnik az az igény, hogy a világot szétválasszuk arra, ami hagyományosan a „miénk” és ami „idegen”.

Az interkulturális tanulás során újfajta szemüveggel tanuljuk meg látni magunkat és másokat. A folyamat során a résztvevő felek tanulnak egymástól és közös nevezőre jutnak. Maga az interkulturális tanulás folyamata segíthet rádöbbenni, hogy a valóságot nagyon sokféle módon lehet megélni, értelmezni és tapasztalni. A párbeszéd a másikhoz való közeledést jelenti, aminek az a lényege, hogy azonosulni tudunk az ő szempontjával anélkül, hogy a magunkéról le kellene mondanunk.

Amikor a tanárok előkészítik az iskolai projektet, és bosszankodással vagy kellemes meglepetéssel tapasztalják a külföldi kollégák eltérő munkamódszereit, amelyek aztán egymáshoz csiszolódnak az adott esetben akár több évig is tartó közös munka során, amikor a fiatalok nyelvi, szakmai, pszichológiai felkészítést kapnak a kiutazás előtt, amikor egy hallgató népes nemzetközi diáktársadalomba csöppen egy külföldi egyetemen, ahol félreértésbe keveredik és barátkozik, honvágy gyötri és új szokásokat vesz fel – ez mind a kultúrák közti párbeszéd része.

Az Európai Bizottság Egész életen át tartó tanulás programja által támogatott együttműködések, mobilitások közvetlenül vagy közvetve mind-mind az interkulturális tanulásról szólnak, önmagukban véve is az interkulturális párbeszéd keretét, színterét jelentik. A rendezvény ízelítőt adott abból, hogy a különböző oktatási-képzési együttműködések során milyen megoldások, ötletek, módszerek születtek az interkulturális párbeszéd beépítésére, illetve erősítésére.

A szekciókban számos gyakorlati kérdésről esett szó, többek között a munkaerőpiacon elvárt interkulturális készségekről és a munkakultúrákban mutatkozó különbségek kezeléséről, valamint a nemzetközi együttműködésekben együtt dolgozó pedagógusok felkészítéséről vagy az interkulturális párbeszéd megjelenéséről a tanárképzésben.

Nagy hangsúlyt kapott az egyik örökzöld téma, a külföldre utazó diákok és tanárok felkészítése, amelynek a szakmai és nyelvi készségek erősítése mellett az interkulturális készségek fejlesztése is fontos része. A hólabdaszerű, előző évek tapasztalatával továbbfejlesztett felkészítésben helyet kap pl. a sztereotípiák kezelése, az elvárások reális szintre való helyezése, és a felmerülő buktatók kiküszöbölése is: adott esetben fontos lehet tudni például, hogy mit tegyünk, ha Svédországban elütünk egy rénszarvast.

Egy másik szekcióban – mivel a dialógus alapvető jellemzője a kölcsönösség – a résztvevők a másik oldalról is szemügyre vehették a kérdést: Magyarországon tanuló külföldi Erasmus-hallgatók és tanárasszisztensek (néha provokatív) tükröt tartottak elénk, amiből kiderült, milyen befogadók vagyunk mi, magyarok, és milyen trükkökkel lehet ránk felkészülni.