Csak korlátozott mértékben érintette a jelzálogpiaci válság és a likviditási hiány a kelet-közép-európai országok gazdaságát – állapítja meg az Erste Csoport „Kelet-közép-európai tőkepiaci stratégia” címet viselő jelentése. Sőt, a válságnak Ázsia mögött az európai feltörekvő piacok lehetnek a legnagyobb nyertesei.

A jelentés szerint a másodlagos jelzálogpiaci válság hatásai még nem tűnnek el egy ideig, így 2008-ban is komoly gondot jelenthetnek, de csak korlátozott hatást fejtenek ki a kelet-közép-európai régió gazdaságaira. „A lassuló gazdasági növekedésű országok kilátásai miatt a nemzetközi részvénypiacok vélhetően gyengébb teljesítményt nyújtanak majd 2008-ban. Azonban a növekedés visszaesése nem jelentkezik ilyen mértékben a közép-kelet-európai régióban, hiszen a vállalatok jelentős pénzforgalmat bonyolítottak le az elmúlt évek konjunktúrája nyomán, így nagyobb mértékben tudják majd finanszírozni tőkebefektetéseiket” – mondta Henning Esskuchen, az Erste Bank Csoport tőkepiaci részlegének társigazgatója.

Bár a 2008-as év érett szakaszba lépő üzleti ciklusokat és a gazdasági növekedés megtorpanását hozza világszerte, a kelet-közép-európai országok továbbra is pozitív növekedéssel számolhatnak, amit a folytatódó gazdasági felzárkózás is elősegít. „A pénzügyi piacok némiképp túlreagálták a 2007-es másodlagos jelzálogpiaci válságot. Bár a piacok mára valamelyest stabilizálódtak, az értékesítési hullám nyomán további potenciál jelentkezhet a helyzet normalizálódására. Ennek következében a válságnak a gazdasági kilátásokra tett hatása némileg felpuhul, sőt, lehetőségek nyílnak a ciklikus részvények számára, annak ellenére, hogy az érett szakaszba lépett gazdaságokban nem ez lenne a nyilvánvaló választás” – állítja Henning Esskuchen. „A tőkebefektetések élénkülése mellett szóló másik tényező a rendelkezésre álló szabad pénzeszközök bősége, amely a várakozások szerint ésszerű megtérülés elé néz majd, amint elcsitul az eladási hullám. Hasonlóképpen fontos tényező lehet, hogy a helyi pénzforrások egyre növekvő szerepet játszanak. A legjobb példa erre Lengyelország, és habár nem számítunk arra, hogy hasonló mértékben mutatkozik meg ez a jelenség más piacokon is (legalábbis nem a közeljövőben), nem szabad megfeledkezni az olyan izmosodó pénzpiacokról sem, mint például Horvátország vagy éppen Románia, ahol hamarosan beindul a magán-nyugdíjpénztári piac.”

A kelet-közép-európai gazdaságok figyelemre méltó növekedést mutattak az elmúlt időszakban a romló világgazdasági kilátások ellenére is. Azonban ezekben az országokban is a gazdasági növekedés lassulása várható. Míg az amerikai jelzálogpiaci válság és a főbb nemzetközi piacokon tapasztalható likviditási hány csak korlátozott mértékben érintette a régió gazdaságait, a magas nyersanyagárak (kiváltképp az olaj, a búza és a tejpor árának emelkedése) nyomán felfelé indult az infláció ezekben az országokban. Habár a folyó fizetési mérleg hiánya némi aggodalomra ad okot Romániában, a jelentés szerint az import szerkezete (beruházások) természetes a hasonló életciklusban járó országok esetében, és a fogyasztás mértéke sem ölt akkora mértéket, ami komoly aggodalomra adhatna okot. A román piac teljesítménye nagyban függ majd az országra vonatkozó befektetői hangulattól és a belgazdasági feltételrendszertől.

A jövőbeni kilátásokkal kapcsolatban az Erste jelentése megállapítja: a feltörekvő piacok teret nyertek a nemzetközi tőkealapok portfólióiban a fejlett országok kárára. Sőt, a nemzetközi feltörekvő piaci alapok javítottak az európai feltörekvő piacokra vonatkozó értékítéletükön, ennek nyomán megnőtt ezeknek az országoknak a súlya. Ezzel szemben a feltörekvő ázsiai és latin-amerikai piacok veszítettek súlyukból. Azonban azt is meg kell említeni, hogy készpénz részaránya mintegy 80 bázisponttal emelkedett.

Mindenestre a ZEW és az Erste Bank gazdasági hangulat-indexe arról tanúskodik, hogy a Kelet-Közép-Európára vonatkozó gazdasági várakozások jóval optimistábbak, mint az eurózónára vonatkozó értékelések. Míg az euróövezetben a válaszadók kétharmada szerint romlik a gazdasági helyzet és csak egyharmaduk nem számít változásra, addig Kelet-Közép-Európában pont fordított az eredmény: a válaszadók kétharmada számít stabil gazdasági háttérre és csak egyharmaduk vélekedik úgy, hogy romlik majd a helyzet.