A Mergermarket pénzügyi adatszolgáltató statisztikái szerint* az elmúlt két évben összesen 25 magyar menedzsment tulajdonban lévő cég értékesítését jelentették be. A hazánknál kisebb méretű Csehországban ugyanezen idő alatt 41 hasonló tranzakció vált ismertté, ahol a különbségnek csupán egy része magyarázható a két ország makrogazdasági különbségeivel. A kiemelten kedvező nemzetközi tőkepiaci környezet pozitív hatást gyakorolt a közép-kelet-európai és ezen belül a magyar vállalatok iránti keresletre, ugyanakkor az előző összehasonlítás alapján is érezhető tartalékok mutatkoznak a magyar piacon. A cégértékesítési aktivitás növekedését vetíti előre a szakmai befektetők által mutatott érdeklődés régiónk iránt, valamint a kockázatitőke-befektetőknél felhalmozott tőke is.

Az 1990-es években vállalkozást indító magánszemélyek számára mára egyértelműen releváns kérdéssé vált, hogy a további piaci sikerekben bízva maguk viszik tovább a vállalatot, vagy az egyre élesebb piaci küzdelemben szakmai befektetőknek, esetleg kockázatitőke-befektetőknek értékesítik a cég többségi tulajdonrészét. A Concorde Vállalati Pénzügyek Kft. az egyik legnagyobb magyar cégértékesítésre és felvásárlásokra szakosodott piaci szereplőként, azt tapasztalja, hogy bár sok esetben nyugati színvonalú cégvezetést épít fel egy-egy magyar tulajdonos, a vállalat értékesítésével kapcsolatban még számtalan téves koncepció él. Így míg Nyugat-Európában a cégértékesítésről szóló döntés alapvetően egy tisztán racionális, külső és belső tényezőket mérlegelő döntési folyamat része, addig hazánkban túl sok emocionális megfontolás befolyásolja a döntést. Magyarországon a cégtulajdonosok nemegyszer még mindig egyfajta gyengeség beismeréseként értékelik az értékesítés gondolatának felmerülését, míg tőlünk nyugatra egy nulláról felépített cég szakmai befektetőnek történő eladását a személyes sikertörténetek közé sorolják.

Egy tanácsadó feltehetően soha nem fogja jobban megítélni az adott vállalat kilátásait, mint a céget felépítő tulajdonos. Mindazonáltal az optimális döntés és időzítés meghatározásában kulcsszerepet játszhat a kritikus tényezők azonosításával: milyen növekedési fázisban található a vállalat, elérte-e már az iparágra jellemző kritikus méretet, milyen a makrogazdasági és tőkepiaci környezet, mi az adott szektorban uralkodó trend, a cégvezetés struktúrája megfelelő-e, stb. Az értékesítésre vonatkozó döntés megszületését követően kiemelkedő szerepet kap a vállalat eladásra történő felkészítése, a pénzügyi kimutatások transzparenciájának megteremtése, a vállalatvezetési struktúra legalább részleges függetlenítése a meghatározó tulajdonos személyétől és nem utolsósorban a cégtulajdonlás adó szempontból történő optimalizálása. Az előkészítés, az időzítés és az értékesítési folyamat strukturálásának sikeressége az eladó által realizált vételárat akár 50%-os mértékben is befolyásolhatja.

„A magyarországi cégfelvásárlási piac a korábbi évek rekordjai után is további növekedésre számíthat. A külföldi szakmai befektetők és a kockázati tőke alapok komolyan érdeklődnek a magyar kis- és közepes vállalatok iránt, így a cégek értékelését nem fogják érdemben befolyásolni a külföldi tőkepiacok pillanatnyilag tapasztalható turbulenciái.” – mondta Toby Mansel-Pleydell, a Concorde pénzügyi tanácsadásért felelős ügyvezető igazgatója.