Az Erste elemzői szerint a kelet-közép-európai régió növekedését a jövőben sokkal inkább a foglalkoztatottság emelkedése, a technológiai felzárkózás és a fenntartható üzleti környezet határozza majd meg, mint a tőkebeáramlás mértéke.

A térségre jellemző, a belső kereslet zuhanása miatti jelentős fizetésimérleg egyenleg javulás mindenhol a végéhez közeledik, de a beruházások alacsonyabb szinten stabilizálódnak, átlagosan 4,1 százalékos növekedési potenciált jeleznek a jövőre nézve.

A CEE8 országai (kelet-közép-európai nyolcak) idén is követték a világgazdaságot, hiszen ezen országok zöme 5-6 százalékos visszaesést volt kénytelen elkönyvelni. Egyes országok, mint Ukrajna, Románia, és Magyarország a becslések szerint jobban zsugorodtak, Csehországban mérsékeltebb a visszaesés, míg Lengyelországnak sikerült megmenekülnie a recessziótól.

Az Erste elemzői szerint országonként különféle tényezők álltak az idei gazdasági lassulás mögött: a folyó fizetési mérleg hiányának jelentős kiigazítása (Románia, Szerbia, Ukrajna), az export visszaesése (Csehország, Szlovákia, Magyarország), valamint a folytatódó fiskális konszolidáció (idén már csak Magyarországon).

„Már látszanak a stabilizáció első jelei a régióban, ugyanis az ipari termelési adatok javulnak Csehországban és Szlovákiában, emellett a szezonálisan kiigazított munkanélküliségi ráta emelkedési üteme is lassul” – állítja Juraj Kotian, az Erste Group makroelemzési osztályának társvezetője.

Lengyelország a térség egyetlen olyan gazdasága, amelynek sikerült teljesen elkerülnie a recessziót. A súlyos folyó hiánnyal rendelkező országok, úgymint Románia, Magyarország, Horvátország és Szerbia egy-két negyedévvel lemaradt a mélypont elérésében.

A belföldi kereslet sokkal erőteljesebben zuhant, amit a folyó fizetési mérleg hiányának vártnál gyorsabb kiigazítása táplált és a tőkeáttétel globális méretű csökkentése gyorsított fel. A visszafogott belföldi kereslet miatt az elkövetkezendő negyedév során tovább szűkül a fogyasztás, csökkentve a külső finanszírozási igényt.

Az említett országokban az ügyfélbizalom és a kiskereskedelmi forgalom még mindig alacsony szinten áll; javulásukhoz a munkaerőpiac és a nemzeti deviza stabilizálódása szükséges. Ez utóbbi már megtörtént, ám a munkanélküliségi ráta várhatóan az elkövetkezendő két-három negyedév során éri el a csúcsot.

Nő vagy nem nő?
A jövő évi gazdasági növekedést főként az export alacsony bázisa, valamint a raktárkészletek leépítésével járó negatív hatások csillapodása vezérli majd.

„Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna jövőre várhatóan 2-3 százalékos növekedést produkál éves szinten, ami jóval a potenciáljuk alatt van” – jósolja Juraj Kotian. „A mélypontot még el nem érő országok, így Magyarország, Horvátország, Románia és Szerbia stagnálást, vagy legfeljebb évi egy százalékos növekedést tud majd felmutatni, ugyanis az első negyedév után beinduló talpra állás nem teljes egészében fog megjelenni a jövő év növekedési ütemében” – teszi hozzá az elemző.

A 2010 utáni növekedéssel kapcsolatban érdemesebb a potenciális teljesítményt vizsgálni. Az Erste Group által kidolgozott modell a beruházások 5-40 százalékos visszafogását vetíti előre az egyes országok folyó hiányának lefaragása érdekében, és ez a Baltikumban fog a legmarkánsabban megjelenni, valamint a fogyasztás akár 10 százalékos visszaesésére is számítani lehet (Csehországban és Lengyelországban a legenyhébb mértékben).

A beruházási ráta visszaesése lefojtja a potenciális kibocsátást az elkövetkező években
A fellendülés időszakában a potenciális kibocsátás a külföldi tőkebeáramlás által fűtött különösen magas (és leginkább a balti államokban jelentkező) befektetési ráták révén növekedett, ám ezért nagy árat kellett fizetni, mégpedig a beruházások és a belföldi megtakarítások közti szakadékból eredő és egyre növekvő folyó fizetésimérleg-hiányt.

A válság kirobbanása után a külső finanszírozás elsorvadása arra késztette a nagyfokú folyó hiányt görgető országokat, hogy élesen visszafogják beruházásaikat és (a fogyasztás visszaszorításával) növeljék megtakarításiakat annak érdekében, hogy csökkenjen a külső finanszírozási igény és a külső államadóság mértéke. Viszonylag szoros összefüggés áll fenn a beruházásai ráta és a GDP alakulása között hosszú távon.

A beruházások visszaesése nem csak rövid távon okoz negatív hatást, hanem a beruházási ráta alacsonyabb szinten történő stabilizálódása nyomán a termelési potenciál is csökken az elkövetkezendő évekre vonatkozóan.

„Az eredmény hasonló ahhoz, amit a kelet-közép-európai országokban látunk: 5-40 százalékos visszaesés a beruházások terén, ami a legnagyobb mértékben a Baltikumot érinti, valamint a belföldi fogyasztás akár 10 százalékos zsugorodása, ami a legkisebb mértékben Csehországban és Lengyelországban jelentkezik” – jósolja az elemző.

A teljes kiigazítás után a beruházások a GDP 30 százalékát meghaladó mértékről átlagban a GDP 20 százalékára esnek vissza. A jellemzően komoly megtakarításokkal rendelkező országok (Csehország, Szlovákia és Észtország) engedhetik meg a legnagyobb mértékű beruházást, míg más országokban a sajáterős beruházások a GDP 18-21 százaléka körül stabilizálódnak várhatóan.

Növekvő foglalkoztatottság lökést adhat a GDP-növekedésnek
A foglalkoztatottság emelkedését hosszú távon a demográfiai helyzet befolyásolja. Egyes országokban, például Szlovákiában a munkaképes lakosság 2000 és 2007 között évi 0,9 százalékkal, Lengyelországban pedig ugyanezen idő alatt évi 0,7 százalékkal nőtt, ami nyilván hozzájárult a tempósabb GDP-növekedéshez.

Magyarországon és Romániában viszont a hatás szinte nulla volt, míg Csehország és az euróövezet valahol félúton járt a munkaképes lakosság évi 0,5 százalékos növekedésével.

A demográfiai tendenciák miatt a GDP-növekedésre kifejtett pozitív hatás egyes országokban a következő években eltűnik, hacsak nem módosítják a nyugdíjkorhatárt2. Másrészt viszont a kelet-közép-európai országok általában magasabb munkanélküliségi rátával és alacsonyabb munkaerő-kihasználtsági mutatóval rendelkeznek, mint az európai gazdaságok.

„Ha ezeknek az országoknak sikerül strukturális reformokat végrehajtaniuk a munkaerőpiacukon és javítani a munkaerő-kihasználtságon, akkor az újonnan megjelenő munkaerő középtávon elősegítheti a GDP-növekedést” – állítja Juraj Kotian.

A kelet-közép-európai gazdaságok intézményi és technikai felzárkózása nagyobb ütemű növekedést eredményez
A szocialista politikai-gazdasági berendezkedés bukása óta a kelet-közép-európai országokban fokozatosan, bár nem mindig zökkenőmentesen zajlik az intézményrendszer megerősödése, valamint a technikai-technológiai know-how átvétele3, a konvergencia-folyamatot pedig tovább erősítette az EU-csatlakozás. Habár a térség országai sokat léptek előre, a teljes felzárkózás még messze van, tehát a legnagyobb valószínűség szerint az elkövetkezendő években is folytatódni fog.

„A kelet-közép-európai országok talán nem csak a tőkebeáramlásra és a növekvő foglalkoztatottságra teszik le a voksukat, ha gazdasági növekedésről van szó, hanem a hatékonyság növeléséből származó előnyökre is, amelyek emellett azt is biztosítják, hogy a térség országai továbbra is a nyugat-európai társakénál erőteljesebb növekedéssel büszkélkedhessenek” – vélekedik a szakember.

Persze a tempósabb növekedés nem jelentkezik egységesen a kelet-közép-európai országoknál. Az elkövetkezendő hónapok során a várakozások szerint Romániában letisztulhat a kormánykoalíció széthullását követő politikai helyzet. Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában parlamenti választásokat tartanak 2010-ben. A voksolás eredményeként felálló kormányok és az általuk esetleg végrehajtott strukturális reformok a következő évekre meghatározzák a GDP-potenciált.

„Mivel arra számítunk, hogy a jövőben a tőkebeáramlás kisebb jelentőséggel bír majd, a jobb üzleti környezet kialakulását elősegítő reformok még nagyobb szerepet játszanak majd a gazdasági növekedés alakulásában” – állítja zárásként Juraj Kotian, az Erste Group elemzője.