Előzmények:
Az OECD 2004-2006-ban tematikus vizsgálatot folytatott az oktatási esélyegyenlőség (equity) témakörében. Tíz ország készített elemző jelentést a vizsgálat számára: Belgium (Flandria), Finnország, Franciaország, Magyarország, Norvégia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc. Öt ország vállalkozott nemzetközi szakértői delegáció fogadására: Finnország, Magyarország, Norvégia, Spanyolország, Svédország. A delegációk ajánlásokat tartalmazó szakértői jelentést készítettek.
A dokumentumok megtalálhatók: a kapcsolódó link alatt.
A program számára készített magyar háttérjelentést és a Magyarországra vonatkozó OECD szakértői jelentést az OKM 2007-ben „Méltányosság az oktatásban” címmel jelentette meg. (A kötetből korlátozott számú példányt rendelkezésre tud bocsátani az OKM.)

„Ne legyen több iskolai kudarc! – Tíz lépés az oktatási esélyegyenlőség felé”
A jelentés három blokkban tíz ajánlást fogalmaz meg, amelyek csökkentenék az iskolai kudarcot és a kimaradást, a társadalmat igazságosabbá tennék, és elkerülhetővé válnának azok a nagy társadalmi költségek, amelyeket a kevés alapkészséggel rendelkező, peremhelyzetbe kerülő felnőttek jelentenek.

Az oktatási rendszer felépítése
1. Korlátozni kell a tanulók korai besorolását elágazó tanulási utakra, és később kerüljön sor a tudás szerinti kiválasztásra.
2. Az iskolák közötti választási lehetőséget úgy kell szabályozni, hogy az kevésbé jelentsen kockázatot az esélyegyenlőség megvalósulására.
3. A középfokú oktatásban legyenek vonzó választási lehetőségek, szűnjenek meg a zsákutcák, és megelőzéssel legyen elkerülhető a lemorzsolódás.
4. Legyen második esély a tanulmányok folytatására, az oktatás hasznából való részesülésre.

Gyakorlat
5. Kidolgozott, rendszeres segítséget kapjanak az iskolában lemaradók, és csökkenjen az évismétlés.
6. Erősödjön a kapcsolat az iskola és az otthon között, kapjanak támogatást a hátrányos helyzetű szülők gyermekeik tanulásának segítésében.
7. Megfelelő válaszok szülessenek a különbözőségből adódó kihívásokra, és biztosítva legyen a migránsok és a kisebbségek sikeres befogadása a normál oktatásba.

Erőforrás-elosztás
8. Az oktatási rendszer mindenki számára biztosítson jó oktatást, kapjon elsőbbséget a kisgyermekkori ellátás és az alapfokú iskolázás.
9. Célzott erőforrások irányuljanak a leginkább rászoruló tanulókra, hogy a szegényebb közösségek legalább olyan szintű ellátást kapjanak, mint a jómódúak, a nehéz helyzetű iskolák pedig támogatásban részesüljenek.
10. Az országok tűzzenek ki konkrét célokat az esélyegyenlőség javítása érdekében, különösen az alacsony iskolai végzettség és a lemorzsolódás orvoslása céljával.

A jelentés úgy tesz javaslatokat kiemelt célokra, hogy a költségvetési korlátokon belül maradjanak a költségek, figyelembe véve a közkiadásokat érintő kényszereket. A fenti javaslatok tényleges költségeire vagy megtakarításaira nincsenek becslések, mivel azok a nemzeti sajátosságoktól függenek.

Az oktatási esélyegyenlőség (equity) meghatározása
A fogalom két dimenziója:
a) Az igazságosság (fairness), amely annak biztosítását jelenti, hogy a személyes és társadalmi körülmények (pl. nem, társadalmi-gazdasági helyzet, etnikai származás) ne jelentsenek akadályt az oktatási lehetőségek kihasználásában.
b) A befogadás (inclusion), amely azt jelenti, hogy mindenki számára biztosított az oktatás alapvető szintje (basic minimum standard), pl. hogy mindenki képes legyen olvasni, írni és egyszerű számításokat elvégezni.
A két dimenzió szorosan kapcsolódik: az iskolai kudarc kezelése segít leküzdeni a társadalmi hátrányokat, amelyek gyakran okoznak iskolai kudarcot.

Az esélyegyenlőség fontossága az oktatásban:
- Az igazságos és befogadó oktatás az egyik leghatásosabb eszköz a társadalom egyenlőbbé és méltányosabbá tételére.
- Emberi jogi követelmény, amit az ENSZ gyermekjogi nyilatkozata és a legtöbb nemzet alkotmánya tartalmaz.
- Nagy az oktatás haszna. A jobb iskolázottsággal általában magasabb jövedelem, jobb egészség, hosszabb élet, sikeresebb családi élet és állampolgári részvétel jár együtt.
- Az oktatási kudarc hosszú távú társadalmi és pénzügyi költségei magasak (egészségügy, szociális támogatás, közbiztonság).
- Az oktatási esélyegyenlőség erősíti a társadalmi összetartozást és bizalmat, alapvető eszköz a migránsok és kisebbségek problémáinak kezelésében.

Az ajánlások
Az oktatáspolitika három vonatkozásban tud hatni az oktatási esélyegyenlőségre:
- az oktatási rendszer felépítésének szabályozásával (1-4. ajánlás)
- az iskolai és iskolán kívüli gyakorlatok befolyásolásával (5-7. ajánlás)
- az erőforrás-elosztás rendszerén keresztül (8-10. ajánlás).

Az oktatási rendszer felépítése

1. ajánlás: Korlátozni kell a tanulók korai besorolását elágazó tanulási utakra, és később kerüljön sor a tudás szerinti kiválasztásra.
- A tapasztalat szerint a társadalmi helyzet inkább jelenti az oktatási eredményesség akadályát, és az eredmények rosszabbak azokban az oktatási rendszerekben, ahol nagyobbak a társadalmi különbségek az iskolák között.
- A tanulók tudás szerinti (academic) kiválogatása felerősíti a társadalmi-gazdasági helyzet hatását a teljesítményekre.
- A PISA vizsgálat eredményei szerint összességében is rosszabbak az eredmények a korán elágazó tanulói utakkal jellemezhető oktatási rendszerekben.

2. ajánlás: Az iskolák közötti választási lehetőséget úgy kell szabályozni, hogy az kevésbé jelentsen kockázatot az esélyegyenlőség megvalósulására.
- A nagyobb választási lehetőség nagyobb társadalmi különbséget eredményez az iskolák társadalmi összetételében.
- A PISA 2003. évi vizsgálatának eredménye szerint Magyarországon a legnagyobb az iskolák társadalmi összetétel szerinti különbözősége.
- Cél, hogy az iskolaválasztás lehetősége esetén is biztosítható legyen az iskolák egyenletes társadalmi összetétele. Ennek módszere lehet pl. túljelentkezés esetén a helyek sorsolásos elosztása, illetve pénzügyi ösztönzés a hátrányos helyzetű tanulókat felvevő iskolák számára.

3. ajánlás: A középfokú oktatásban legyenek vonzó választási lehetőségek, szűnjenek meg a zsákutcák, és megelőzéssel legyen elkerülhető a lemorzsolódás.
- Az OECD országokban a tanulók 5% és 40% közötti arányban maradnak ki az iskolából, aszerint mérve, hogy a 20-24 évesek között mekkora réteg nem tanul és nem rendelkezik középfokú végzettséggel.
- A veszélyeztetettség korai azonosítása, a segítő támogatás és a folyamatos megfigyelés nagy jelentőségű.
- Fontos a pályatervezési tanácsadás, az oktatás hatékony kapcsolódása a munka világához.
- Jó minőségű, javuló társadalmi megítélésű szakképzésre van szükség, amihez hozzájárul az, ha a szakképzésből is vezet út a felsőfokú képzésbe.

4. ajánlás: Legyen második esély a tanulmányok folytatására, az oktatás hasznából való részesülésre.
- Nagy a jelentősége az alapkészségek, kiemelten az olvasási készség pótlólagos fejlesztésének, a munkával összekapcsolt képzéseknek és az informális tanulással szerzett készségek elismerési rendszerének.

A gyakorlat

5. ajánlás: Kidolgozott, rendszeres segítséget kapjanak az iskolában lemaradók, és csökkenjen az évismétlés.
- Az osztályterem az első szintje az esélyegyenlőséget célzó beavatkozásnak.
- Fontos a gondos, folyamatos megfigyelés (monitoring).
- Az eredmények javíthatók pl. a fejlesztő értékelés (formative assessment) módszerével.
- Hasznos lehet az olvasási felzárkóztatást (reading recovery) célzó intenzív beavatkozás.
- Az évismétlés költséges, és nem bizonyított a pedagógiai haszna.
- Azon országokban, ahol magas az évismétlés aránya, indokolt annak csökkentése az iskolák ösztönzésének megváltoztatásával, alternatív megoldások támogatásával.
- A pedagógus-továbbképzésben kell fejleszteni a lemaradó tanulókat segítő osztálytermi technikákat.
- A tanulási nehézségek kezelésére Finnországban egymásra épülő formális és informális beavatkozások sorozatát alkalmazzák, amelyekkel sikeresen helyezik vissza a normál oktatásba a lemaradókat.

6. ajánlás: Erősödjön a kapcsolat az iskola és az otthon között, kapjanak támogatást a hátrányos helyzetű szülők gyermekeik tanulásának segítésében.
- Az iskola és az otthon hatékony kapcsolata nagy jelentőségű az oktatási eredmény szempontjából, de a hátrányos helyzetű tanulók általában gyenge támogatást kapnak otthonról.
- Az iskoláknak javítaniuk kell a hátrányos helyzetű szülőkkel való kommunikációt, és segítséget kell nyújtaniuk a tanulást segítő otthoni környezet kialakításában.
- A házi feladat eredményes pedagógiai eszköz lehet, de veszélyt is jelent az esélyegyenlőség szempontjából. Tanítás utáni „házi feladat klubok” kialakítása az iskolában megfelelő környezetet jelenthet a házi feladat elkészítésének támogatására.

7. ajánlás: Megfelelő válaszok szülessenek a különbözőségből adódó kihívásokra, és biztosítva legyen a migránsok és a kisebbségek sikeres befogadása a normál oktatásba.
- A kisebbségi csoportok kevésbé veszik igénybe a kisgyermekkori ellátást, azonban nagyobb valószínűséggel kerülnek speciális oktatásba, alacsony státuszú oktatási formába és a kimaradók közé.
- A PISA vizsgálatban a bevándorló tanulók kevésbé jól teljesítenek társaiknál, a bevándorlókon belül pedig a második generációsok teljesítménye felülmúlja az első generációsokét.
- A kisgyermekkori nevelés és gondozás hasznos a hátrányos helyzetűek számára, nagy jelentőségű a nyelv elsajátításában is.
- A hátrányos helyzetű tanulók speciális oktatásba irányításánál meggondolandó egyrészt, hogy nem a kulturális különbözőségből ered-e a diagnózis, másrészt, hogy az elkülönített oktatás szolgálja-e leginkább a tanuló érdekét.
- A pedagógusok továbbképzésében helyet kell, kapjanak a toleranciára nevelés módszerei.

Az erőforrás-elosztás

8. ajánlás: Az oktatási rendszer mindenki számára biztosítson jó oktatást,
kapjon elsőbbséget a kisgyermekkori ellátás és az alapfokú iskolázás.
A gyermekek fejlődésének kezdetén, közösségi ellátás révén való ellensúlyozása a szegényes otthoni körülményeknek elősegíti az esélyegyenlőséget.
- A jó minőségű és elérhető kisgyermekkori nevelésnek és gondozásnak jelentős a hosszú távú haszna, ezt vizsgálatok igazolják.
- A kisgyermekkori nevelés és gondozás – együtt a gyermekek életét javító közpolitikai intézkedések rendszerével – a legfontosabb prioritás az esélyegyenlőség szempontjából.
- Az alapszintű oktatásban külön figyelmet kell fordítani a tanulási nehézséggel küzdőkre.
- Az iskoláskorú gyermekek családjának nyújtott ösztöndíjak csökkenthetik a középfokú oktatásból való kimaradást, azonban az ösztöndíjak iskolai teljesítményhez kötése ellenkező hatású lehet.
- Korlátozott költségvetés mellett a felsőoktatási közkiadások mértéke kevéssé jelent esélyegyenlőségi prioritást. Magánforrások bevonása javasolt ebbe a szektorba.

9. ajánlás: Célzott erőforrások irányuljanak a leginkább rászoruló tanulókra, hogy a szegényebb közösségek legalább olyan szintű ellátást kapjanak, mint a jómódúak, a nehéz helyzetű iskolák pedig támogatásban részesüljenek.
- Az erőforrások újraelosztásával kell leszorítani az ellátás regionális egyenlőtlenségeit.
- Külön erőforrásokat kell biztosítani az iskolákon keresztül a hátrányos helyzetű tanulók segítésére, a gyenge teljesítmény leküzdésére (de nem jutalmazására) és az iskolák ösztönzésére, hogy ne szelektálják ki a hátrányos helyzetű tanulókat.
- Az iskolák célzott támogatása esetében el kell kerülni, hogy a hátrányos helyzetre utaló címkét kapjanak, ami elrettentheti a tanulókat, szüleiket és a pedagógusokat.

10. ajánlás: Az országok tűzzenek ki konkrét célokat az esélyegyenlőség javítása érdekében, különösen az alacsony iskolai végzettség és a lemorzsolódás orvoslása céljával.
- A számszerű célok hasznos szakpolitikai eszközt jelentenek, mivel nem a formális folyamatokra vagy jogszabályokra helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy mit kell elérni.
- A tanulók alapkészségeinek nemzeti szintű mérése alapvető eszköz, de az iskolai szintű eredmények közzé tételének célszerűsége vitatott. Fontos, hogy a rendszer úgy legyen kialakítva, hogy hatékony támogatást kapjanak a gyenge eredményű iskolák a teljesítmények kiegyenlítése érdekében, de kevéssé adjon teret annak, hogy rangsorok polarizálják az iskolák teljesítményeit.
- Néhány ország a „hozzáadott-érték” mérését alkalmazza, hogy az iskolai munka minőségének megítélésénél a tanulók társadalmi összetétele is figyelembe legyen véve.