Amíg a rendszerváltás évében a Dacia 171 ezer, a Lada 199, a Trabant pedig csak 91 ezer forintba került, egy alsó- középkategóriájú autóért ma 3-4 millió forintot kell fizetni. Az akkori havi átlagkeresetnek 17-szeresét kellett félre tennünk egy Dáciára és kilenc havit egy Trabantra. 2008-ban viszont - felszereltségtől függően - 29-32 havi átlagkeresetnek megfelelő összegbe kerül egy Opel Astra Classic, vagy egy Suzuki SX4-es.

A gépjárművek fenntartási költségei között ma a legnagyobb hányadot az üzemanyag ára tesz ki, ami az elmúlt húsz évben kétszámjegyűről három számjegyűre változott: 1981-ben a 92-es benzin 15 Ft-ba került, ma a 95-ös ára csaknem 300 forint. Igaz, közben a személyautók takarékosabbak lettek: amíg egy Lada 10-12 litert is megevett, addig, ma a hasonló kategóriájú gépjárművek fogyasztása alig éri el a nyolc litert.

A Genertel által végzett számításból a gépjárművek 100 kilométerre jutó fenntartási költségeit – benzin, biztosítás, szerviz – hasonlítja össze 1981-ben és 2009-ben. A számítás új, alsó- középkategóriás autókra terjed ki, feltételezve, hogy évente 15 ezer kilométert tesznek meg velük.

„Számításaink szerint jelentősen csökkent az az arány, amelyet havi átlagkeresetünkből gépkocsink fenntartására fordítunk: 1981-ben a havi átlagbér 60, 2009-ben pedig már csak 38 százalékát költjük erre a célra. Összességében száz kilométerenként 1981-ben átlagosan 211, ma 3760 forintot adunk autónk fenntartására.” – hangsúlyozta Csikós Dániel, a Genertel direktbiztosító vezérigazgatója.

A kötelező gépjármű felelősség-biztosítás 1981-ben átlagosan 4 százalékkal részesedett a fenntartási költségből. Ma a gépjármű tulajdonosok a fenntartási költségek 12 százalékát fizetik ki a kgfb-re: egy középkategóriás autó minden megtett 100 kilométere után 445 forintot. A casco költsége 1981-ben 6,6 százalékkal részesedett a fenntartási költségből, 2009-ben pedig 18%-át fizetjük ki hozzávetőleg casco biztosításra.

„A gépjármű biztosítási díjak a fenntartási költségeken belül jelentősen – 10-11 százalékról 28-30 százalékra - növekedtek 1981-hez képest, viszont ez az egyetlen olyan tétel, aminek nagyságára az autó tulajdonosa befolyással bír. Amíg sem a benzin árán, sem a javítási költségeken nem lehet érdemben spórolni, a gépjármű biztosítás jó megválasztásával viszont akár 10%-ot, évi 50 ezer forintot is meg lehet takarítani. A Genertelnél megkötött átlagos biztosítási díj (kgfb és casco együttkötése esetén) a fenntartási költségek 18-20 százalékát teszi ki, ami jóval a piaci átlag alatt van.” – tette hozzá Sebestyén László, a Genertel értékesítési igazgatója.

Szintén nőtt az üzemanyagra fordított összeg aránya a fenntartási költségeken belül: 1981-ben még 59, 2009-ben már 64 százalékot képviselt. Az üzemanyag költséget tekintve a legdrágább autó a Moszkvics volt, száz kilométerenként 144 Ft-tal, a legolcsóbb pedig a Trabant 106,4 forinttal. Ma egy közép kategóriájú autó száz kilométer alatt átlagosan 2400 forintnyi benzint fogyaszt.

A javítási karbantartási ráfordításoknál a Zaporozsec állt az élen, amelyet a Dacia követett, az előbbinél 91, az utóbbinál 78,6 forintba kerültek a szerviz költségek száz kilométerenként. Talán itt a legszembetűnőbb a változás, mert ez az összeg 1981 óta csak megháromszorozódott, amely az azóta bekövetkezett inflációs folyamatot figyelembe véve a költségek jelentős csökkenésnek tekinthető. Ma az említett Opelre 230 és a Suzuki-ra 280 forint szervízdíj megy el száz kilométerenként.

„A korabeli kocsik és a szervízhálózat minőségét jelzi, hogy a statisztikai hivatal 1981-ben még tételként állapította meg a házilagos javítások száz kilométerre eső összegét, amely a javítási és karbantartási tételek egyötödét adta.” – tette hozzá Csikós Dániel.