A Brunner Blatt Lap és Könyvkiadó által havi rendszerességgel megjelentetett új lap szerkesztői szerint az irodalom nem csupán a világ tükrözése, hanem a lét megismerésének az eszköze. Nem olyan absztrakt, mint mondjuk a matematika, de legalább olyan egzakt.

A világ, s az élet bármely területe leképezhető az irodalom által, méghozzá igen csak erős hozzáadott értékkel. Csak míg a tudományban a megismerés az ok-okozati összefüggésekre koncentrál, addig az irodalomban ugyanez maga a történet…

Történetek által élünk, ezért is fontosabb egy hangsúlyosan novellákra összpontosító irodalmi lapban a konkrét sztori, mint az elvont meditáció. A novella – miként életünk folyama – valójában megannyi bekezdés, korrekció, újrakezdés. Meglehet, hogy az „életünk kész regény”, de csak a végén, s ha más írja meg, magunk épp sorsunk novellái által élünk, s haladunk a vég felé… Az igazi történet – még ha megrendítő is –, mindig szórakoztató!

A Budapest Bristol történetei a „világ/kép”, a „lélek/tan”, a „szín/tér”, és a „sors/forduló” című rovatokban az élet egészének egy-egy pillanatnyi lefedésére törekednek, egyéni sorskérdések között húzódó ívben.

„Aki a fel sem tett kérdésekre előre tudja a választ, az azonnal menjen el két hét szabadságra! Ha pedig túl sok kérdése van a világ dolgairól, az nem kíváncsiság, hanem tévedés. A Budapest Bristolban nincsenek előre gyártott válaszok, de túl sok kérdést sem teszünk fel. Mi számíthat túlságosan sok kérdésnek? Aki gyermekkorában édesanyja meséit hallgatta, majd később leült egy-egy könyvet olvasni, és a fantáziája szárnyra kélt a mese sodrában, az írói képzelet légáramában, kellően távol kerülhetett a napi gondjaitól, s megérthette mi az; hogy sok kérdés, és mi számít több mint elég válasznak. A Budapest Bristol az irodalom, a mese, színe-javát kínálja, az esszenciát, s a feltálalt csemegék közül mindenki kedve és ízlése szerint választhat. Élni kell vele! Közösségi és mégis személyes élményt ajánlunk, hiszen egyidejűleg ezer és ezer ember olvas, és meglehet, hogy éppen ugyanott járnak a történetben, mint Ön. Abban is biztos lehet, hogy senki sem fog a válla felett beleskelődni a gondolataiba. És még valami: Don Quijote-nak mindenben igaza volt. Legalábbis nagyon remélem.” – nyilatkozta Dr. Brunner Tamás, a Brunner Blatt Lap és Könyvkiadó cégtulajdonosa, Magyarország legfiatalabb irodalmi szakfolyóiratának alapítója.

A nyolcezer példányszámban megjelenő Budapest Bristol címlapjain – a nemzetközi sajtóban is egyedülálló módon –, mindig egy rövid, de egész, önmagában is teljes novellát közöl, ezáltal ha a folyóiratot kézbe veszi az olvasó, máris az olvasnivalók sűrűjébe kerül…

A novellák válogatása során a szerkesztők: Dr. Mezővári Gyula főszerkesztő és közvetlen munkatársai – Brunner Tamás, Gereben Márton, Szabó Edit, Szolláth Mihály – mértékletes ellenpontozásra törekednek. Örkény és Hemingway „Macska az esőben” azonos című novellái, vagy Krúdy Gyula és Háy János „Utazás éjjel” című novellapárja is kitűnő példa erre. Míg az előbbi kettő független egymástól, addig az utóbbiban Háy tudatos törekedett egy modern parafrázisra.

A folyóirat jelmondata: „Csak az ember olvas” (…)

„Nekünk is van rögeszménk. Úgy tartjuk: az irodalom nem csupán a világ tükrözése, hanem a világ, a lét megismerésének az eszköze. Nem olyan absztrakt, mint mondjuk a matematika, de legalább olyan egzakt. A világ s az élet bármely területe leképezhető az irodalom által, méghozzá igen csak erős hozzáadott értékkel. (Bármikor készíthető lenne egy praktikus és hasznos gazdasági magazin vagy ingatlanmagazin is, csupán irodalmi művekből összeállítva...) A Budapest Bristol persze irodalmi folyóirat. De szerkezete – e megfontolás jegyében, a tudatosan válogatott novellák által –, az átfogótól a személyesig ível, az egyén életét érintő, de azon túlmutató társadalmi és kulturális mozgásokra, különbségekre, korlátokra összpontosít. Épp úgy, miként a lelki-testi és tárgyi gazdagságra, szegénységre. A dologi világ meghatározó erejére, az ember függőségeire… Külső és belső harcaira. Az ösztönökre, a szexualitásra. És persze az egyéni sorsra, a történetre – sorsrontókra és sorskovácsokra – a győzelmekre és a bukásokra, az ön(át)értékelésre… Azt ajánlom, kedves olvasó, lapozzon egyet gyorsan!” – javasolja Dr. Mezővári Gyula, a Budapest Bristol főszerkesztője.

A tudományok közül a pszichológia vállaltan dolgozik elemzései során szépirodalmi anyagokkal is (Freud, Jung, Feldmájer, Csíkszentmihályi stb.).

A Budapest Bristol nyílt teret ad ennek az irodalommal szorosan összefüggő tudományágnak. Nem véletlenül került a folyóirat első számába Solymár József „A fehér és a fekete bárány” című dialógusnovellája mellé Bereczkei Tamás professzornak a hideg empátiáról, vagyis a „hétköznapi machiavellizmusról” szóló elemző írása.

További kreatív szerkesztői ötletekre találunk jó példákat a „térképvers”, vagy a „szentségtörés” elnevezésű rovatokban. Ez utóbbi esetben például a főszerkesztő arra kéri az olvasókat –, hogy Örkény István „Megváltó” című – amúgy tökéletes egész és zárt novellája végére írjanak egy – oda illő – egyéni zárómondatot.

A Budapest Bristol persze időnként „csapnivalóan jó” novellákat is közöl. Tömörkény István „Csata a katonával” című írása például olvasmányos és érdekes novella, igaz, kis keretesben a végén fintorként olvashatjuk Németh G. Béla professzor megjegyzését: „A moralizáló néptanító olvasókönyvek kedvence. Kimódolt parasztja csinált egyszerűségén csak a lelkiismeret-furdalást megtestesítő kátészimbolikája tesz túl”.