2009 első félévében a legszembetűnőbb változás a legnagyobb értékű tranzakciók számának meredek esése volt. A piac „fénykorában” a befektetők – jelentős tőkeerővel megtámogatva – szívesen fizettek felárat a portfoliókért. Így 2007 első felében 51 milliárd euróért 115 olyan üzletet kötöttek, ahol a tranzakció értéke legalább 200 millió euró (50 milliárd forint) volt.

Ezzel szemben 2009 első félévében ebben a szegmensben összesen 9 üzletet zártak le, amelyek összértéke 4,2 milliárd eurót tett ki. Hasonlóképpen a kisebb, 50 millió euró érték alatti ügyletek tették ki a piac 48 százalékát 2009 első félévében, miközben két évvel ezelőtt még csak a 25 százalékát adták.

Az -idén eddig kisebb számban realizált- nagyobb értékű üzletek a kiskereskedelmi ingatlanok piacát jellemzik; ez a szegmens volt egyébként a teljes piac 35 százalékáért is felelős az elmúlt félév során. A legnagyobb értékű üzletet az Egyesült Királyságban kötötték: több mint 600 millió fontot (669 millió euró, kb. 180 milliárd forint) fizettek az egykori Dawnay Day portfolióért.

Egyértelmű, hogy a tőkeérték csökkenése hatott leginkább az átlagos üzleti értékre: az Egyesült Királyságban az IPD adatai szerint a tőkeérték 44 százalékot csökkent a 2007-es csúcshoz képest, és más európai piacokon is hasonlóan jelentős esés következett be, ha nem is ilyen mértékű. Az ügylet-értékek csökkésének másik oka, hogy a nagy értékű üzletek finanszírozása nehezebbé vált: a bankok nem tudják nagy hiteleiket értékpapírosítani.

Jonathan Hull, a CB Richard Ellis európai befektetési vezetője az elemzést így kommentálta: „A bankok nagy értékű tranzakciók finanszírozásában nagyon visszafogottak 2007 második féléve óta, bár az elmúlt néhány hónapban láttuk jeleit annak, hogy hajlandóak hitelezni. Ma már nem lehetetlen hitelezőt találni a 100 millió euró (27 milliárd forint) értékű ügyletek finanszírozására és ez a küszöbérték a jövőben emelkedni fog.”

“Nem volt elegendő üzletkötés a magyar piacon ez első félév során ahhoz, hogy lássuk, hol áll jelenleg a tranzakciók átlagos értéke. Azonban érezhető, hogy a befektetők a kisebb ügyletek iránt érdeklődnek, és ez nem meglepő.” – tette hozzá Tim O’Sullivan, a CBRE budapesti ingatlanbefektetési vezetője. “Nehezebbé és drágábbá vált a finanszírozás, ezért egy tranzakció megvalósításához a befektetőknek több saját tőkére van szükségük. A válság előtt az 50-150 millió eurós ingatlanvásárlások voltak jellemzőek Magyarországon, de most ezek kisebb érdeklődésre tarthatnak számot, mivel a jelenlegi gazdasági helyzetben a befektetők nem akarnak egy piacon nagy kitettséget vállalni. A lehetséges vásárlók általában az 50 millió euró alatt elérhető termékeket keresik. Ez akár rossz hír is lehetne – de az sokkal fontosabb, hogy a jó elhelyezkedésű befektetési ingatlanok iránt Magyarországon igenis van kereslet.”