Az európaiaknak 2008-ban fejenként átlagosan 12 500 euró áll rendelkezésére fogyasztási cikkek megvásárlására – többek között ez derül ki a GfK GeoMarketing által 41 országban elvégzett GfK Európai vásárlóerő 2008/2009 című felmérés eredményeiből. Első helyen Lichtenstein áll, a sereghajtó Moldova. Hazánk 2007-hez képest 3 helyet visszaesve Litvánia mögött és Lengyelország előtt a 28-ik helyen található.

A GfK tanulmány 2008. évi adatai szerint az európai fogyasztók összesen nyolc trillió Euró fogyasztási cikkekre elkölthető jövedelemmel rendelkeznek, melybe beletartoznak az olyan állami juttatások is, mint a munkanélküli segély, a gyes és a nyugdíjak. Ez azt jelenti, hogy az átlagos egy főre jutó vásárlóerő körülbelül 12 500 Euró, bár természetesen jelentős egyenlőtlenségek figyelhetőek meg az országok között.

A táblázat utolsó helyén álló Moldovában például a rendelkezésre álló jövedelem még 800 Euró alatt van. Az első helyen álló Liechtenstein polgárai mintegy 45 000 Eurót, a második helyezett Luxemburg polgárai 28 192 Eurót, az ezt követő Svájc polgárai pedig 26 842 Eurót költhettek el átlagosan. Németország átlagosan 18 734 Euróval, egy helyet javítva a tizedik helyre jött fel.

Az első tízben szereplő országok közül Izland az egyik vesztes, mely a 2007-es negyedik helyről 2008-ban a hetedikre esett vissza. Az utóbbi néhány hét pénzügyi nehézségeinek következményei, melyekkel Izlandnak is szembe kell néznie még nem tükröződnek a 2008-as adatokban. A pénzügyi válság hatása valószínűleg a GfK vásárlóerő adatok jövő évi felmérésében lesz nyomon követhető.

A 2007-ben nyolcadik helyezett Egyesült Királyság éppen kiesett a tíz legmagasabb vásárlóerővel rendelkező európai ország közül, és jelenleg a tizenegyedik helyen áll. Az Egyesült Királyság kikerülése az első tízből lehetőséget adott Norvégiának, hogy egy hellyel feljebb kerüljön. Az árfolyamhatás is Norvégia javára dolgozott, mivel a norvég korona jól teljesített az Euróval szemben. Mivel a GfK vásárlóerő Euróban kerül kiszámításra, az Euróban kifejezett csökkenő vásárlóerő nem feltétlenül jelenti az, hogy egy adott ország lakói reálértékben ténylegesen is „szegényednek”.

Alacsony szinten egyenletesen növekvő vásárlóerő keleten
A legtöbb kelet-európai ország alacsony vásárlóerő növekedést mutatott, míg a növekedési ráta sok kelet-közép-európai országban jelentősen magasabb. Euróban számítva azonban az alacsonyabb nyugat-európai növekedésnek jelentősen nagyobb a hatása, mint a magasabb növekedésnek azokban az országokban, ahol az ország gazdasága kevésbé fejlett.

Norvégiában például, ha a vásárlóerő 7,5 százalékkal emelkedik, minden lakosnak mintegy 1 700 Euróval több elkölthető jövedelme lesz évente. Ezzel szemben az utolsó előtti helyen álló Ukrajna 13 százalékos emelkedése csak 200 Euró alatti növekedésnek felel meg az ukránok esetében. Összességében az ukránok a maguk 1688 Eurós éves egy főre jutó vásárlóerejével csak kilenc százalékát költhetik el annak az összegnek, ami a német fogyasztók rendelkezésére áll.

Míg Nyugat-Európában a legmagasabb vásárlóerő általában a főbb agglomerációk környékén lévő településeken koncentrálódik, ez Kelet-Európában a városokban jellemző. Azonban vannak regionális eltérések is az egyes országokon belül. Ukrajnában például a 162 pontot meghaladó vásárlóerő indexszel rendelkező legtehetősebb 20 település kivétel nélkül város, egyetlen vidéki település sincs a listán.

A regionális egyenlőtlenségek hasonlóan markánsak Magyarországon is. A tehetősebb településeknek, így például Budapest lakóinak mintegy 8 988 Euró áll rendelkezésére évente, ami nagyjából az alacsony vásárlóerejű németországi települések számára rendelkezésre álló összegnek felel meg. Magyarország szegényebb településeiben a fogyasztóknak évente csak 2 086 Euró elkölthető jövedelem áll rendelkezésére.

„Ha ugyanezt az adatot indexálva vesszük, azaz a magyarországi átlagot 100-nak tekintjük, akkor a legmagasabb index 162 (Budapest XII. kerülete), míg a legalacsonyabb 37,6 (Csenyéte), azaz négyszerese a leggazdagabb település vásárlóereje a legszegényebbének” – mondta el Kui János, a GfK Hungária kereskedelemkutatás szektorának menedzsere.

A felmérésről
A vásárlóerő az adók levonása után a lakosság egy főre jutó rendelkezésre álló elkölthető jövedelmének a mértéke (beleértve minden kapott állami juttatást). A tanulmány a személyenkénti éves vásárlóerőt jelzi Euróban és indexértékként. A GfK vásárlóerő adatok a nominális rendelkezésre álló jövedelmet tükrözik, ami azt jelenti, hogy az értékeket nem igazították ki az inflációnak megfelelően.

A tanulmány a jövedelmekről és adószintekről, állami juttatásokról szóló tanulmányokból és gazdasági intézetek előrejelzéseiből merít. A GfK vásárlóerő tanulmány nem veszi figyelembe a regionális létfenntartási eltéréseket vagy az elkölthető jövedelemből havonta levont összegeket, mint amilyenek például a lakásbérlet, jelzálogrészlet, és a magánnyugdíj-alapoknak fizetett járulékok és biztosítások.

A GfK Európai vásárlóerő felmérésének központi célja, hogy frissített összehasonlítást adjon az európai „gazdag” és „szegény” régiói között fennálló egyenlőtlenségekről. Miközben az éves összehasonlítások nem részei a felméréseknek, azokat a GfK GeoMarketing szakértői az előző évre a frissített adatok alapján elvégzik. Az egy főre jutó vásárlóerő mindig nominális értéken (folyó piaci ár) kerül kiszámításra és frissítésre. A jelzett vásárlóerő előrejelzést jelent a folyó évre. Európai átlag: 12 500.