A GfK LHS HealthCare egyéni interjúk alapján készített felmérésének eredményei szerint még az érintettek sincsenek tudatában a gyomorégés által hosszú távon okozott betegségeknek. A megkérdezettek elmondásából kiderül, hogy a problémát a tünetek „házi” kezelésével igyekeznek mérsékelni és a megelőzésre csak azok fordítanak komoly figyelmet, akik már súlyosabb panaszok orvoslásán vannak túl.

A GfK LHS HealthCare betegek viselkedését vizsgáló egyéni interjúinak eredményei alapján elmondható, hogy az érintettek nem veszik komolyan a ma már civilizációs betegségként emlegetett és meglehetősen sokakat sújtó gyomorégést. A tüneteket azok megjelenésekor ugyan problémaként élik meg, de nem számolnak az esetleges következményekkel (fekély, műtét, rák stb.), úgy érzik, azok őket nem érhetik el. Tüneteik pedig jellemzően súlyosabbak, mint amilyennek ők a betegséget érzékelik, mégis úgy érzik, könnyen kontroll alatt tarthatják, velük nem történhet komolyabb baj.

A felmérés adatai azt mutatják, hogy a gyomorégéssel komolyan és tudatosan főleg a korábban már súlyosabb időszakokat – fekély (ulkusz) műtét, gyomortükrözés, mindennapos erős fájdalmak – átélők foglalkoznak. Ők azok, akik orvoshoz fordulnak, ha a tünetek gyakrabban fordulnak elő, vagy a fájdalmak erősödnek. Mivel nem akarják, hogy a gyomorégés életük központi problémájává váljon, az előírt gyógyszeres kezelés mellett nagy gondot fordítanak a megelőzésre: gyógynövénytartalmú készítményekkel, stresszoldókkal, nyomelemek, vitaminok, ásványi anyagok szedésével, étrendváltoztatással, diétával, melyek alkalmazásával a tünetek viszonylag hamar csillapíthatók.

A válaszadók beszámolóit összefoglaló megkérdezés eredményei szerint a gyomorégés szinte minden esetben levertséggel, rossz kedélyállapottal jár, jellegzetes „rossz” közérzet kíséri, amely a fájdalom elmúltával gyakran több napig is eltart. Gyakran feszült, ideges állapotot vált ki, a beteg megijed a fájdalom megjelenésétől és azonnal keresi a fájdalom – elsősorban az égető érzés, görcsölés, hányinger és puffadás – megszüntetésének lehetőségét. A gyomorégés alapvető negatív hatással van az életminőségre.

A kutatás fényében megállapítható az is, hogy a betegek nehezen avatnak be bárkit is problémájukba, jellemzően úgy gondolnak arra, mint amivel egyedül kell megküzdeniük. A tünetek kezelése mindennapjaik részét képezi. A válaszadók – saját bevallásuk szerint – tanácsot elsődlegesen a hétköznapi érintkezéseik szereplőitől kérnek: családtagjaiktól és munkatársaiktól.

A teljes gyógyulás vagy legalább a hosszú távú tünetmentesség eléréséhez rendszeresen kell alkalmazni különböző „segítőket”, amelyet a megkérdezettek többsége már időigényesnek tart. A betegségtudatot a probléma „elbagatellizálásával” igyekeznek maguktól távolítani, hiszen ha már „túl sokat” kell foglalkozni a gyomorégéssel, az már betegség. Legtöbben tartanak a rendszeres gyógyszerszedéstől; nem képesek betartani kúrákat, diétákat; nem mozognak; nehezen mondanak le a gyomrukra ártalmas „élvezetekről”. A megoldást hosszú távon orvossal történő konzultációban és gyógyszeres kezelésben látják, de erre gyakran nehezen veszik rá magukat.

A felmérést a GfK Hungária Piackutató Intézet készítette.