A Magyar Vízközmű Szövetség (MaVíz) június 11-13. között immáron harmadik alkalommal rendezi meg a legfontosabb nemzetközi víziközmű konferenciát és szakkiállítást, amelynek újfent a Debreceni Főnix csarnok ad otthont. A MaVíz egyik fontos küldetése, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét a hazai vezetékes víz kiváló minőségére, annak élvezeti értékére, ugyanakkor fő feladatának tekinti az ivóvíz imidzsének és preztizsének növelését.

A szakmai konferenciát Katona Kálmán az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Rövid köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a technikai, jogi, sőt helyenként politikai okok miatt a vízszolgáltatás árának megállapításában sok anomália fedezhető fel. Ezek jelentős része arra mutat, hogy elodázatlan a szakma által régóta követelt viziközműtörvény megoldása, holott évek óta lobbiznak érte. Mint mondta ez a fogyasztók javát, valamint a szolgáltatók biztonságát jelenthetné.

A hazai viszonyaink sok tekintetben mások – jobbak- de nekünk is vannak gondjaink, amelyeknek a megoldása nagy szakmai tudást és sok-sok pénzt igényel-, fűzte hozzá. Az ország rendelkezésére álló vizkészletei meghaladják az európai átlagot, de a helyben keletkező vizeket tekintve messze a legrosszabbul ellátottak vagyunk. Rendkívüli bőséggel állnak rendelkezésünkre a jó minőségű felszíni vizek, azonban ezek védelme nagyrészt megoldatlan.

Mint Katona Kálmán hangsúlyozta már szinte mindenkihez, eljut a vezetékes víz, azonban a települési szennyvizek elvezetése és kezelése terén még messze az EU átlag – és a megkívánt színvonal –alatt vagyunk. Ma közel 400 víziközmű-üzemeltető működik hazánkban, figyelmen kívül hagyva a gazdaságos üzemméreteket. Ugyanakkor nem megfelelően rendezett a fogyasztók és a szolgáltatók viszonya a viziközműszolgáltatás területén. A szakmában köztudottan van erő, pénz és akarat, ha megfelelő feltételeket kap, nagy jövő áll a vízi szakma előtt -fűzte hozzá.

Ezt követően Ányos József, a MaVíz elnöke vette át a szót. Mint mondotta, Magyarországon jó kezekben van a víziközmű szolgáltatás, a szakma nem gazdálkodik felelőtlenül, az ivóvíz köztudottan a legellenőrzöttebb és legjobb minőségű élelmiszer. A vízválsággal kapcsolatosan a tájékoztatón elmondta, mind mennyiségileg, mind minőségileg konfliktushelyzet állhat elő, amely elsősorban a globális felmelegedéssel magyarázható. Tabutéma a víztározók építése, holott elemi szükséglet lesz a klímaváltozás miatt. Cselekedni kell, ugyanakkor meg kell teremteni a feltételeket mind a parlament, mint az önkormányzatok részéről. Hatékony programra és cselekvésre van szükség. Magyarországon még igazi víztározás nem indult el, azonban a klímaváltozás ezt előbb vagy utóbb ki fogja kényszeríteni.

A MaVíz elnöke hozzáfűzte amennyiben csapadékszegény időszak jön -márpedig a klímaváltozás ezt jelzi elő-, akkor vízhiánnyal is számolnunk kell. Ez egyik oldalról könnyebbséget okoz, mert csökkenek az árvízvédelmi gondjaink. Ugyanakkor az árvizek levonulását követő, kis vízállású időszakokban minimális vízmennyiséggel kell számolnunk, amely ellátási problémákat is vonhat maga után. Éppen ezért a magyar vízgazdálkodást újra kell gondolni a klímaváltozás tükrében, adott esetben az új Vásárhelyi tervet is át kell értékelni, mivel ez a terv a jelenlegi állapotban nem vízvisszatartásra összpontosít, hanem az árvíz kezelését taglalja.

Ha ilyen ütemben változik a Föld éghajlata, akkor eljöhet az idő, amikor ivóvízért „kiált” az emberiség. Egy biztos: hazánk szerencsés helyzetben van, hiszen ma is vannak olyan területek, ahol komoly problémaként élik meg elsősorban a tiszta víz hiányát. Gondoljunk itt a legszegényebb afrikai, dél-amerikai vagy netán az ázsiai országokra.

A világ ivóvíz készlete folyamatosan csökken. Az egyre fenyegetőbb vízhiány a politikában is érzeteti a hatását, hiszen Indiától Izraelig, Törökországtól Botswanáig heves viták folynak a vízforrásokon. Izrael, Jordánia és a palesztinok is a Jordán folyótól függenek, amely azonban Izrael fennhatósága alatt vannak. Ha vízhiány van, akkor egész egyszerűen elzárják a csapokat.

Ugyanakkor az igazsághoz tartozik, hogy fejlett országokban is gondot jelent az édesvíz mennyiségének drasztikus csökkenése, amely esősorban az öntözés megnövekedésével, valamint a sokszor indokolatlan víztúlhasználattal magyarázható. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy pl. Japánban az egyre növekvő népesség terheli meg a városok szolgáltatási rendszerét.

Magyarországon általánosságban nem kell arról beszélni, hogy a vízzel takarékoskodnunk kellene. Ányos úr úgy véli, hogy mi pazarlóan használjuk a vizet, nem igazán érezzük és kezeljük értékes stratégiai kincsünkként.

A rétegvíz tekintetében is lehetnek gondjaink, akkor, ha a Kárpát-medencei környezetben a felszínen végzett gazdasági és társadalmi tevékenység szennyező hatásait nem tudjuk tovább csökkenteni. Hiszen a rétegvizekbe lejuthatnak a felszínről a szennyeződések, amelyek az ivóvíz tisztaságát kérdőjelezhetik meg. Áremeléssel is számolhatunk, hiszen olyan víztisztítási technológiákat kell bevetni, amely nem olcsó, ugyanakkor azokat a vizeinket is meg kell tisztítani, amelyre jelen pillanatban nincs szükség. Ezért átgondolt stratégiát kell bevetnünk ennek elkerülése érdekében.

Ányos József a csapvíz image-ének visszaállításával kapcsolatosan elmondta: sajnálatos módón a lakosság zöme az ásványvízfogyasztást helyezi előtérbe, holott a vezetékes csapvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszerek közé tartozik, nem beszélve az áráról. Ha összehasonlítást végzünk az ásványvíz és a vezetékes vizet illetően, akkor az árkülönbség - tette hozzá az elnök- akár több százszorosára rúg.

A gyártók elsősorban pénzügyileg érdekeltek, abban, hogy minél több terméket vásároljanak. Ányos József szavaival élve, „mi pedig elsősorban abban vagyunk érdekeltek, hogy erősödjön az ivóvíz presztízse. Nem a víz fogyasztását, szeretnénk növelni, hanem arra törekszünk - fűzte hozzá-, hogy ezt a kincset az emberek értékként kezeljék.”

Nem beszélve arról, hogy a palackos vizek használatával nagy mennyiségű csomagolási hulladék (évente kb. 1, 2 milliárd pillepalack) keletkezik, amely környezetszennyeződés szempontjából nem elhanyagolható.

Való igaz hogy ebben a szférában nagyon kevés pénz jut marketingre és reklámra, ennek ellenére a szakma próbálja hallatni a hangját, mint Ányos József mondta, szeretnék józan döntésre késztetni a fogyasztókat, akik egy liter ásványvízért képesek kiadni 50-60 forintot, ugyanakkor sokallják a vezetékes víz díját, amelynek literje mindössze 20-30 fillérbe kerül – tette hozzá. Bízik abban, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltozik, és rájönnek arra, hogy a csapvíz egészséges, és ahogy nagyanyáink megbecsülték és fogyasztották nemzeti kincsünket a jövőben ők is, ezt teszik.

A ma kezdödő szakkiállítás és konferencia keretén belül a részvevők és az érdeklődők megismerkedhetnek a szakma és az üzleti partnereik szolgáltatásaival, valamint a gyártók új termékeivel.

A szervezők fontos feladatuknak tekintik a fogyasztókkal való kapcsolattartás minőségének javítását, a bizalmuk erősítését, valamint a vezetékes ivóvíz társadalmi elismertségének fokozását.

Ugyanakkor a szövetség ösztönzi az üzemeltető szervezeteket is, hogy jöjjenek el, állítsanak ki és mutassák meg tevékenységüket és szolgáltatásaikat az érdeklődőknek.

A rendezvény a települési önkormányzatok vezetői számára is fontos üzenetet hordoz, hiszen nagyon fontos hogy egy település infrastruktúrája megfelelő színvonalon és megfelelő hatékonysággal legyen kiépítve.

Szeretnék továbbá bemutatni, hogy mi mindent kell teljesíteni ahhoz, hogy a fejlettebb uniós országokhoz hasonló szolgáltatást kapjanak a magyar lakosok is.

Üzennek továbbá az uniós tagországok határontúli területeinek is, ahol bőven van még feladat. Ugyanis Romániában és Ukrajnában a víziközmű-ellátottság alacsonyabb színvonalú, mint hazánkban. A felmérések szerint Románia 13 ezer települése közül csupán 7-8 ezerben található vezetékes ivóvíz ellátás, és még Bihor megye második legnagyobb városában is csak 60 százalékos a vezetékes vízellátás, míg a csatornázottság alig éri el a 25 százalékot.

A konferencia másik fontos üzenete a vezetékes víz minőségének a kommunikálása, amelyet az idei jelmondat is jelképez: „Minden cseppje élet – hogy unokáink is élvezhessék…” Nemcsak az érték, hanem a jövőbeni üzenet is jelentőséggel bír.