A legtöbb felnőttképzési program önismereti és álláskeresési tréninggel segíti tanulóit, annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljanak a munkaerő-piacon. Ezeken a foglalkozásokon arra ösztönzik a pályamódosítókat, hogy „egymást támogatva próbálják tervezni a jövőt” – állítja dr. Kenderfi Miklós, szakértő.

Ideális esetben a pályamódosítók saját döntésüktől vezérelve ülnek vissza az iskolapadba. Vannak azonban olyanok is, akik, bár rendelkeznek valamilyen képesítéssel, mégsem találták meg számításaikat a munkaerő-piacon. A műsorban részt vevő szakértők szerint a helyes pályadöntés meghozásához azt a szakmát kell megtalálnunk, melyre van munkaerő-piaci kereslet, de saját érdeklődésünknek és képességeinknek is megfelel. Dr. Szilágyi Klára, a Szent István Egyetem címeres egyetemi tanára kifejtette, hogy a hosszú távú érdeklődés fenntartásához elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük „belső személyiségjellemzőinket”, vagyis azt, hogy mi érdekel és miben vagyunk jók.

A felnőttképzési központok programjaiba beépített önismereti tréningeket pont azért hozták létre, hogy segítséget nyújtsanak hallgatóiknak a számukra legmegfelelőbb út megtalálásában. A képzés befejezéseként pedig szituációs gyakorlatokkal és álláskeresési fortélyokkal készítik fel a hallgatókat a munkaerő-piacon való könnyebb boldogulásra. A képzési központok oktatói tudják, hogy a pillanatnyi munkanélküliséget lelkileg nehéz feldolgozni, ezért olyan légkör megteremtése a cél, ahol „nem viselt sebeinket nyalogatjuk, hanem egymást támogatva próbáljuk tervezni a jövőt” – fűzte hozzá dr. Kenderfi Miklós a MindenTanulás egyik riportfilmjében.

A pályakezdőknek és az ötven felettieknek kifejezetten hasznosak lehetnek ezek a szakértők által vezetett tréningek, hisz a tapasztalatok azt mutatják, hogy e két csoport képviselői találnak a legnehezebben munkát. A fiatalok a tapasztalat hiánya miatt vannak hátrányos helyzetben, míg az idősebbeknek a modern munkakörnyezethez és annak elvárásaihoz kell megtanulniuk alkalmazkodni.

Ahogy dr. Zachár László kifejtette, fontos az is, hogy „az egyén szerepe legyen meghatározó saját sorsának irányításában”, tehát akár saját akaratunkból, akár kényszerből tanulunk tovább, higgyünk abban, hogy megfelelő felkészültséggel és kitartással elérjük a „célállásunkat”.