A Nyílt Dokumentumformátum Szövetség 2006. márciusában jött létre az Egyesült Államokban, azzal a céllal, hogy képzéssel, információ-átadással, szakmai tudásbázissal segítse a közszolgálatban tevékenykedőket és törvényalkotókat abban, hogy az exponenciálisan növekvő mennyiségű elektronikus dokumentumokat elsődlegesen OpenDocumentum (ODF) formátumban tárolják. A nemzetközi szövetség alapítótagjai közül néhányan az ODFA Magyarország megalakulásában is részt vettek: Közép Európai Egyetem, IBM, SUN, Szabad Szoftver Intézet. Ez az elfogadott világszabvány (ISO/IEC DS 26300) és nyílt platform, amelyet az informatikai ipar legfontosabb szereplői egyként támogatnak, lehetővé teszi, hogy bármiképp is változzék a technológia, az elektronikus iratok teljes mértékben elérhetők, szerkeszthetők és menthetők legyenek, akár évtizedek múlva is. A Szövetség magyar tagozata is megalakult, hogy elősegítse az ODF hazai elterjedését.

Életünkre egyre erőteljesebb hatást gyakorolnak az elektronikus adóbevallások, on-line pályázati űrlapok, internetes vásárlások és digitális könyvtárak. A jövő tudástárai virtuálisan formálódnak, de hogy mi marad fenn a töménytelen információból, és hogyan férhetünk majd hozzá néhány évtized múlva is, az most dől el. A zárt rendszerekben tárolt adatok súlyos következményeivel csak akkor szembesülnek a felhasználók, amikor már túl késő, és amikor már kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.

Milyen lenne olyan világban élni, ahol GSM telefonunkat nem használhatnánk korlátok nélkül, villanykörténket nem tudnánk bármelyik gyártó által készített lámpánkba becsavarni, CD-nket nem tudnánk az autóban és otthon a különböző készülékekben egyaránt lejátszani, a laptopunkon a betűk elrendezése gyártótól függően teljes összevisszaságot mutatna, a zongorákon pedig – készítőtől függően – más-más hang tartozna ugyanahhoz a billentyűhöz. A mindenki által elfogadott és támogatott egységes szabványok megkönnyítik az életünket, elősegítik a piaci versenyt, és lehetővé teszik az összehasonlíthatóságot, így kordában tartják az árakat.

A dokumentum-formátumok tekintetében jelenleg még nem értük el ezt a világos és tiszta helyzetet. Monopolizált kvázi-szabványok uralják a piacot, amelyek segítségével bizonyos gyártók privilegizált helyzetet és monopolárat tarthatnak fent magunknak. Ez többletkiadásokat jelent az államnak, adófizetőknek és cégeknek egyaránt. Ezen túl hosszú távon semmiképpen sem tekinthető biztonságosnak egyetlen cégtől függő formátumok melletti elkötelezettség, mert így a felhasználó folyamatos, licenchez kötött fejlesztésekre kényszerülhet, és abban sem lehet biztos, hogy a különböző verziókkal elmentett dokumentumai kompatibilisek lesznek egymással.

Más iparágakban a nyílt szabványok győzelmét nézve, alighanem az ODF is sikerre ítéltetett. Brazilia, India és az USA egyes államai már kötelező érvénnyel be is vezették az államigazgatásban. Az Európai Közösség 2010-től irányelvben szabályozza, hogy a közbeszerzési eljárásokon csak olyan termékekkel lehet indulni, amelyek megfelelnek a nyílt szabványoknak. Az, hogy a teljes siker, a függetlenség a formátumoktól következésképpen a szofverforgalmazóktól a közeli, vagy távoli jövőben következik be, tőlünk függ.