A mai városszerkezet a XVII. század végén és a XVIII. század elején alakult ki. A barokk formavilága a középkori és török emlékek között jellegzetes építészetet teremtett.

Ez foglalta egybe a város örökségét, táji adottságait, történelmi múltját, és minden későbbi változás befogadására tág lehetőséget biztosít.
Szinte példa nélküli Magyarországon, hogy ilyen rövid idő alatt kiépüljön egy város, amelyben a műemlékek többsége megszületett.

A nagy tudású és koncepciózus püspökök tervei alapján olyan nagyszerű középületek emelkedtek, mint a Líceum, a Bazilika, a Minorita templom, a Megyeháza. A város többi részének építőit is az ellenreformáció és a barokk nagyszabású világa ihlette, akkor készült a szerényebb polgári és parasztházak jelentős része.

A barokk és a copf stílus kora itt hazánk szinte minden városát felülmúlóan változatos, mégis harmonikus települést teremtett meg, nagy gazdasági és szellemi fellendülést hozva.

A szűkebb értelemben vett belváros a Kossuth Lajos utca, a Széchényi utca, és az Eger patak által határolt háromszögben található, de a városközpont ennél jelentősebb terület: a Kossuth utca - Barkóczy utca - Balassi Bálint utca és a vár által határolt négyszög, amelyben számos nagyszerű műemlék emelkedik.

Az az igazság, hogy még ennél is több az új, műemlékinek legjobb akarattal sem nevezhető épület ebben az övezetben, de először ízlésbeli ficamok, majd kötelező városépítészeti szempontok alapján a kevésbé értékes és sokkal fiatalabb épületek is részévé váltak a védett városképnek, s végül úgy-ahogy megtalálták a helyüket.

Mi sem bizonyítja jobban ezt a csodálatra méltóan kiforrott egységet, mint a hetvenes években megkezdődött tömbrekontstrukció, a meghitt belső udvarok kialakítása, amelyek a Dobó tér és a Széchenyi utca között találhatóak.

A tudatos tervező munka következtében olyan belső terek tárultak fel a nagyközönség előtt, amelyek valóban ritkaságszámba mennek, mert jól ellenpontozzák a vár által kínált panoráma fenségességét és a Dobó tér jó értelemben vett színpadiasságát.
Ezek az udvarok barátságosak, személyesek, emberléptékűek.

Eger és az ország egyik legszebb főtere, a magyar építészet gyöngyszeme az Eszterházy tér. A maga nevében páratlan művészeti alkotás a Líceum, az építője nevét viselő Eszerházy Károly Főiskola, amely monumentális négyszögletes pulttömbjével a délkeleti oldalán helyezkedik el, vele áll szemközt a Pyrker érsek által épített Egri Bazilika, amely az esztergomi után az ország legnagyobb és legszebb egyházi intézménye. Az egymástól eltérő két épület sok szempontból harmonikus együttest alkot.

A Dobó tér, a régi városközpont, az egykori piactér megtartotta szerepét, ma is a városi közigazgatás és a kereskedelem tere. A tér fő eleme, meghatározója a barokk templomépítészet remeke, a minorita templom és rendház.

Az észak felé húzódó, keskenyedve hívogató tér tipikusan egri légkört áraszt: az Eger patakon átívelő kis híd fölé kapuszerűen emelkednek az épületek, jó térhatást nyújtva.

A vár felőli oldalon a kis Dobó teret a Senátor ház zárja le, amelyet a komor várfalak alatt olyan, mint egy díszes zenélő doboz. Ez a kontraszthatás sok helyen jellemző a településre, amelyet kiemel a tér vizuális központjában elhelyezett Dobó szobor, amely a vár legendás védőjének állít emléket.

Nemcsak a nagy műemléki együttesek, kiemelkedő építmények, hanem a részletek színvonala is meghatározza a település arculatát. Érdemes a jellegzetes és szépen megoldott részletekre is figyelni sétáink során.

Leghíresebbek Fazola Henrik kovácsoltvas ajtó-, erkély- és ablakcsodái, de ezeken kívül is számtalan érdekességet lehet észrevenni. A barokk és copf korszak kapui, kőkeretei nagy számban tűnnek fel. Érdekes színfoltot jelentenek sok falifülkék, amelyekben szentek szobrai húzódnak meg.

Jellegzetes elemei Egernek a pincék, bár eddig nem kapták meg a kellő figyelmet. A legismertebb a már említett Szépasszony-völgyi pincesor. De találunk kevésbé ismert borházas pincesorokat a Farkasvölgy utcában vagy a Szalapart utcában is, amelyek méltók volnának a műemlékvédelemre, mielőtt a tulajdonosok teljesen átalakítják, garázssorokká ezeket a becses hagyatékokat.

Eger kevés reneszánsz, török és középkori műemlékekkel rendelkezik, az ezekkel való találkozás mindig különleges élménynek számít. Városképileg is jelentős a török minaret és vár látványa, amelyek meghatározóak az összkép szempontjából.

A XVIII. század közepétől Egernek nagyszámú paraszti lakossága volt, amely a történelmi városmagon kívül, a hóstyákon lakott.

A Rác, a Cifra, a Maklári és a Hatvani hóstya a XVIII. században épült ki, a Károlyváros Eszterházy idejében, a Csákó, Kanada, Hajdúhegy, végül az Almagyar domb és az Északi lakótelep pedig a XX. században. A külső vár felrobbantása helyén keletkezett a Sánc városrész, amelyet főleg iparosok laktak.

Az egykori külső városrészek, a hóstyák házai többnyire kis telkekre épültek. Olyan kicsire, hogy a lakóház mellett annyi hely maradt a szomszéd portáig, hogy csak a széles nagykapu fért el rajta. A múlt századi hagyományokat még őrző házak kapuja szervesen hozzáépült a homlokzathoz, úgyhogy az utca zárt sorú beépítés képét mutatja.

Ezek a kapuk kétszárnyúak és deszkából készültek, kiskapu nélkül, mert arra már nem volt hely. A régi hóstyai házak nagyobb része kőből készül, mely az utcai homlokzatot is meghatározta annyiban, hogy a sokszor kontyolt nyeregtető alatt többé-kevésbé díszített, vakolt oromzat állt.

Sokféle módon lehet felfedezni a várost. Mi most olyan sétákra hívjuk a látogatót, amely kifelé, a hóstyák felé visz. Közben természetesen megismerkedünk a jelentősebb műemlékekkel is.

A régi városszerkezet őrzi leghívebben a hajdani egri életet, a szőlőművelés és borászat hagyományait abból az időből, amikor Eger először vált nemzetközi hírnevűvé kitűnő borai által. Azért indulunk el arrafelé, hogy megismerjük a település kevésbé ismert részeit, amelyek fölött felsejlenek a szőlőtőkék, a bortermő dűlők.