Magyarország szélessávú mutatói a lefedettség, árak, minőség és verseny terén jobbak az uniós átlagnál, ugyanakkor a lakosság és a KKV-k körében még mindig jelentősen elmarad a penetráció az unió élvonalától. Ennek fő oka a keresleti oldal gyengesége: a digitális írástudás alacsony szintje és a motiváció hiánya, az alacsony számítógép ellátottság és a „digitális közbizalom” hiánya – mutat rá „Vitairat a szélessávról” című elemzésében a Szélessáv Műhely.

A válság körülményei között kiemelten fontos annak felismerése, hogy a szélessávú szolgáltatások fejlesztése a gazdasági növekedés katalizátora lehet, mivel kulcsszerepet játszik a beruházások, a munkahelyteremtés és az általános gazdasági fellendülés szempontjából – írja az elemzés.

A szélessáv népszerűsítését zászlajára tűző alapítvány azért hozta létre a Szélessáv Műhely független szakmai kezdeményezést és készítette el vitaindító elemzését, mert bár a szélessávú fejlesztések gazdaságot, versenyképességet, esélyegyenlőséget és életminőséget érintő pozitív hatásaiban mindenki egyetért, a kérdésről évek óta nem folyik Magyarországon érdemi szakmai párbeszéd. Márpedig az IKT versenyképességi hatásainak érvényesülését számos olyan tényező gátolja, amelyek enyhítéséhez széles körű összefogásra van szükség a kormányzat, a piaci szereplők és a civil szféra között.

A Szélessáv Műhely honlapján teljes terjedelmében elérhető elemzés a rendelkezésre álló legfrissebb uniós és magyar statisztikák szisztematikus feldolgozása alapján megállapítja, hogy Magyarországon a szélessávú internet penetráció évek óta az uniós átlagot meghaladó mértékben növekszik ugyan, és a hazai penetráció az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva megfelelő, ám az unió élvonalától a lemaradás még mindig jelentős mértékű.

Az EU által a tagországok szélessávú fejlődésének összemérésére a közelmúltban bevezetett szélessávú teljesítményindex (Broadband Performance Index, BPI) összetevőit elemezve látható, hogy a magyarországi penetráció további növekedését elsősorban a keresleti oldali korlátozó tényezők gátolják: a digitális írástudás alacsony szintje, a „digitális önbizalom”, a motiváció és a digitális biztonság hiánya mind a háztartások, mind pedig a mikrovállalkozások és KKV-k körében, a szocio-demográfiai, generációs és regionális különbségek, a bizalomhiány az internetes tranzakciókkal és fizetéssel szemben, és a vállalkozások csekély online aktivitása.

A vitairat a keresleti oldalon azonosított korlátozó tényezők kezelésére többek között javasolja célzott képzési és oktatási programok indítását a lakosság és a KKV-k körében; a leginkább lemaradók számára integrált eszközhozzáférés és oktatás biztosítását; az oktatási rendszerben az infokommunikációs képzés fejlesztését; a tanítók, tanárok képzését; szemléletformáló programok indítását a társadalmi nyitottság növelésére; a „digitális közbizalom” és a „digitális közbiztonság” megerősítését; az ehhez szükséges digitális személyazonosítás rendszerének kialakítását; a felhasználóbarát és jól használható lakossági és vállalati elektronikus szolgáltatások fejlesztését; KKV IKT tanácsadói hálózat és mentori rendszer kialakítását; az elektronikus számlázás és aláírás elterjesztésének segítését; a munkavállalók oktatását, képzését és e-képességeinek növelését.

A kínálati oldalon a vidéki lefedettség (rural coverage) meghaladja az uniós átlagot, ám a kisebb településeken a szélessávú szolgáltatások elérhetősége korlátos. A magyarországi települések mintegy harmadát (ahol a lakosság 7-8 százaléka él) nem éri el optikai körzethálózat, ami hosszabb távon hálózati szűk keresztmetszetek kialakulását eredményezheti. Az elmúlt években az árak nemzetközi összevetésben is kiugró mértékben csökkentek, miközben a sávszélesség az uniós átlag feletti mértékben bővült.

A kínálati oldalon elsősorban a szélessávval még teljesen ellátatlan települések lefedése érdemel kiemelt figyelmet.

A Szélessáv Alapítvány szerint a kormányzatnak, a piaci szereplőknek és a civil szervezeteknek közösen kellene tenniük a korlátozó tényezők felszámolása érdekében. A Szélessáv Műhely kezdeményezés ehhez kíván hozzájárulni azzal, hogy felületet biztosít a civil, az államigazgatási, a szolgáltatói és a kutatói szféra szakembereinek a folyamatos szakmai párbeszédre, az Alapítvány negyedéves rendszerességgel felülvizsgálja az anyag tartalmát és szükség szerint frissíti azt.